ERDŐKÓSTOLÓ - GOMBÁSZ - GYÓGYFÜVES

Van az interneten erdőkóstoló weboldal, füves gyűjtőhálózat, meg erdőt-mezőt gombásztató honlap, gyűjtögetésre motiválással, terepgyakorlatokkal, üzlettel. Ha hallgatunk rájuk, akkor kóstolgatjuk, gyűjtjük a másét, a gyógynövényt, a vadgyümölcsöt, a gombát, vagy ami kell, idegen tulajdonon. Az állami tulajdonon pedig azzal a téveszmével szedünk−veszünk−gyűjtünk, hogy „az állami tulajdon az állampolgároké”. Az internetes sok ostobaságba ez is belefér, de ezzel nem csak tudatlanságot osztogatnak, hanem lopkodásra biztatgatnak. Kivéve persze ha nem, mert csupán étvágyat keltenek, botanizálnak, mikológizálnak az interneten.

Legrosszabb a félművelt ember, szólt valaha a mondás. Amikor tájékozatlan diplomások hirdetik a hamis igét azzal, hogy az erdei gyümölcs begyűjthető csemege, a gyógynövény gyógyít, a gomba meg csak mérgező ne legyen, a tulajdon legfeljebb mellesleg lehet érdekes valahol a lap alján. A gombavizsgálás intézménye alapvetően a gomba mérgező voltát ellenőrzi. A gomba-szakellenőri feladatokat a többször módosított 107/2011. (XI. 10.) VM rendelet írja elő. A gyógynövényekre vonatkozó rendelet pedig csupán a gyógynövényeket tartalmazza a kiszerelési egységekkel. Lássuk hát sorjában a mai magyar jogi valóságot!

Nincs már ősközösség, és szocialista közös tulajdon sem. Az állam nem egyenlő a társadalommal, össztársadalmi tulajdon sincs. Minden valakinek a tulajdona [vagy res nullius (uratlan dolog) a római jogban meg egyes országokban].

1. Első tehát a tulajdon. A tulajdonjog a legteljesebb dologi jog, a legfőbb hatalom a dolog fölött. Magában foglalja a birtoklás, a használat, a hasznosítás (gyümölcsöztetés), hasznok szedése, birtokvédelem, rendelkezés stb. jogát [lásd 2013. évi V. törvény (Ptk.), Ötödik Könyv]. Van állami tulajdon, helyi önkormányzati tulajdon, magántulajdon, közösségi tulajdon. Az állami tulajdon nem társadalmi tulajdon, mert az utóbbi a szocialista-kommunista közösségi társadalomnak volt az alapja. Az állami erdő, az állami mező, a védett természeti érték (növény, állat, gomba, ásvány, barlang) és a vad is állami tulajdon, az államot a tulajdonosi joggyakorló, illetve a vagyonkezelő jeleníti meg e vonatkozásban, nem az állampolgár (sem az EU-s polgár).

2. Második szempont a megkívánt természeti érték természetvédelmi oltalma (általános védelem vagy kiemelt oltalom). A természeti értékre az 1996. évi LIII. törvény (Tvt.) II. Része, védett természeti értékre a Tvt. III. Része állapít meg előírásokat, korlátozásokat, tilalmakat. A kiemelt természetvédelmi oltalom alatt nem álló természeti érték a terület tulajdonosáé, a védett természeti érték az államé, tehát egyik sem az erdőt-mezőt járó turistáké, természetjáróké.

3. Harmadik szempont a természeti érték előfordulási területének a természetvédelmi oltalma (általános védelem vagy kiemelt oltalom). Természeti területre a Tvt. II. Része, védett természeti területre a Tvt. III. Része állapít meg törvényi előírásokat, korlátozásokat, tilalmakat. Védett természeti területen a nem védett természeti érték gyűjtésére is természetvédelmi hatósági engedély kell, aztán jön a tulajdon kérdése. Van azonban kivétel. A védett természeti terület természetvédelmi kezelési terve ugyanis meghatározhatja a folytatható gyűjtés feltételeit, amelyek teljesítése a hatósági engedély beszerzése alól mentesít.

4. Negyedszer: aki tenni−venni−szedni szándékozik a természetben, nagyon egyszerű tehát a kiindulási jogi alap, a jogi abc.

a) A saját tulajdonú természeti területre is jogszabályok vonatkoznak, de ami nem a tiéd, az bizony ráadásul a másé. Másnak a tulajdonát pedig ne szedd, ne vedd, ne kóstolgasd, csak ha megkínál a tulajdonos!

b) Ha védett természeti területről van szó, vagy védett természeti értékről bárhol, akkor még nehezebb az illegális potyázó helyzete a törvényi korlátozás vagy tiltás és a hatósági hatáskör miatt.

c) 100 %-ban állami tulajdonú erdőben egyéni szükségletre szabad, de csak a nem védett erdőben, így kóstolásra, fűre−fára−gombára (de nem a piacra) marad a hazai erdők legfeljebb egyharmada.

d) A jogszabályok nem kellő ismerete nem mentesít a felelősség alól, és ha hirdeted is a nem kellő ismeretedet, még kevésbé mentesülsz.

5. Hát ezen axiómák ismerete után lehet arról hirdetni az igét, hogy ha és amennyiben, de csak akkor, és akkor is csak kíméletesen, ahogy a tulajdonos a pénzedért, és a hatóság a természetben engedélyezi. Ne üljél fordítva a lovon, és más kertjét, földjét, mezejét, erdejét, szőlőjét ne kívánjad, csak ha kínálja, akkor szedegess és kóstolgass!

6. Az állami erdő sem az állampolgároké. Állampolgár bírhat sokféle magántulajdonnal, erdővel is, de az állami tulajdon az államé. Össznépi, össztársadalmi, szocialista közös már nincs unokáknak sem. Nemzeti vagyon, kincstári vagyon viszont van, ami nem közpréda, bízzuk a vagyonkezelőre, állami erdő esetén az erdőgazdálkodó (állami tulajdonú) erdészeti zrt.-re.

7. Legális tehát a gomba, gyógynövény, vadgyümölcs gyűjtése, szedése, ha az a terület tulajdonosának, vagyonkezelőjének, jogszerű használójának az írásbeli hozzájárulásával történik, aminek a konkrét gazdálkodási szabályozásnak megfelelő ára van.

Ne legyenek a Bükk-hegység lankái füvesek illegális gyógynövény-gyűjtő területe, ne legyenek erdeink az őszi tűzifa-begyűjtőké vagy agancsgyűjtő vadzargatóké, védett természeti területeink se a kalandvágyó terepbringásoké és szemetelőké.

Elhagyott telkek, földutak… − írják a gyűjtögetők a blogjukon. Ha elhagyják a házat, telket, akkor se bontsd le, ne költözz be, ne hordd el a téglát, de a galagonyát, meggyet se. Az elhagyott telek, földút is a tulajdonosáé, akkor is, ha éppen elhagyta.

Ha pedig arra jársz, előtte tanulmányoznod kellene a Polgári Törvénykönyvről szóló 2013. évi V. törvény (Ptk.) Ötödik könyvét is, a XXXIII. Fejezetet a szolgalmi jogról, ha dologra is lelsz, akkor a XVII. Fejezetet a találásról. Még érdekesebb lehet a szabálysértésekről, a szabálysértési eljárásról és a szabálysértési nyilvántartási rendszerről szóló 2012. évi II. törvény (Szabstv.) 177. § (1) bekezdése a lopásról és a 243. § (1) bekezdés az erdei haszonvételek jogosulatlan gyakorlásáról, ugyancsak a Büntető Törvénykönyvről szóló 2012. évi C. törvény (Btk.) lopásról szóló 370. § (1) bekezdése, vagy a jogtalan elsajátításról szóló 378. § (1) bekezdése.

Nincs akadálya annak, hogy az erdőt-mezőt kóstolgatni szeretők saját területet birtokoljanak és azon üzleteljenek, de annak sem, hogy gyógynövényeket termesszenek a telkükön, mint ahogy például medvehagymát már termelnek valahol az országban.

Az erdőnkben, mezőnkön, rétünkön, földünkön titkos gomba- vagy ezernyijófű és vadgyümölcs lelőhelyetek pedig ne legyen, mert a szarka meg a szajkó elárul, és fülön csípünk benneteket a lopáson, erdőkóstoló – gombász – füves, gyűjtögető és gyűjtést szervezgető emberek.

Főbb vonatkozó jogszabályok:

1996. évi LIII. törvény a természet védelméről (Tvt.)

81/2003. (XII. 23.) ESzCsM rendelet a közvetlen lakossági fogyasztásra szánt hagyományos gyógynövény-drogokról és azok kiskereskedelemben szokásos kiszerelési egységeiről

107/2011. (XI. 10.) VM rendelet az étkezési célra forgalomba kerülő vadon termett gombák gyűjtéséről, feldolgozásáról, forgalomba hozataláról

2009. évi XXXVII. törvény az erdőről, az erdő védelméről és az erdőgazdálkodásról (Evt.)

2012. évi II. törvény a szabálysértésekről, a szabálysértési eljárásról és a szabálysértési nyilvántartási rendszerről (Szabstv.)

2012. évi C. törvény a Büntető Törvénykönyvről (Btk.)

2013. évi V. törvény a Polgári Törvénykönyvről (Ptk.)

2013. évi CXXII. törvény a mező- és erdőgazdasági földek forgalmáról

ERDŐTÖRVÉNY

Az erdők védelmét biztosító és az erdőgazdálkodást szabályozó törvény a 2009. évi XXXVII. törvény az erdőről, az erdő védelméről és az erdőgazdálkodásról (erdőtörvény, Evt.). 2017-ben átfogó erdőtörvény módosítás történt, a módosítások nagyrészt szeptember 1-jétől lépnek hatályba.

A módosított Evt. 68. §-a szerint erdei haszonvételnek minősül:

• a fakitermelés,
• az erdészeti szaporítóanyag gyűjtése,
• a vadászati jog gyakorlása vagy hasznosítása [erdőterületen, lásd még 1996. évi LV. törvény (Vtv.)],
• az elhalt fekvő fa és gally gyűjtése, az elhalt száraz ág nyesése,
• a kidöntött fáról történő gally, toboz és díszítőlomb gyűjtése,
• a gomba, vadgyümölcs, virág, gyógynövény gyűjtése,
• a bot, nád, sás, gyékény termelése és fű kaszálása,
• a méhészeti tevékenység,
• a fenyőgyanta gyűjtése,
• cserje kitermelése, élő és elhalt cserjék hajtásainak gyűjtése,
• az erdei legeltetés,
• az erdő közjóléti szolgáltatásainak üzleti célú hasznosítása és
• az erdei forrásvíz hasznosítása.

Mindezek az erdőgazdálkodót illetik állami és magántulajdonú erdőben egyaránt, illetve a haszonvételek gyakorlásának feltételeit, amennyiben jogszabály másként nem rendelkezik, az erdőgazdálkodó jogosult meghatározni.

Az Evt. 69. § (7) bekezdése annyiban korlátozza az erdőgazdálkodó jogait, hogy kimondja:

ha jogszabály másként nem rendelkezik, az állam 100 %-os tulajdonában álló erdőben (megjegyzés: más erdőben nem!) az erdőgazdálkodó köteles tűrni az egyéni szükségletet meg nem haladó mennyiségű gomba, vadgyümölcs, gyógynövény gyűjtését, valamint forrásvíz elhordását.

Védett természeti területre azonban a természet védelméről szóló 1996. évi LIII. törvény (Tvt.) másként rendelkezik, az Evt. 4. § (3) bekezdése szerint pedig védett természeti területen levő erdő esetén az Evt. rendelkezéseit a Tvt.-ben foglalt eltérésekkel kell alkalmazni. A Tvt. 38. § (1) bekezdése szerint minden gyűjtéshez a természetvédelmi hatóság engedélye szükséges.

A földalatti gomba gyűjtését a módosított erdőtörvény 76/A. és 76/B. §-ai és végrehajtási rendelet [24/2012. (III. 19.) VM rendelet] szabályozzák, amelyek a gyűjtés erdőgazdálkodói hozzájáruláshoz való kötése mellett az erdészeti hatósághoz korlátozási, tiltási, nyilvántartási hatásköröket rendel.

Vonatkozó jogszabályok:

2009. évi XXXVII. törvény az erdőről, az erdő védelméről és az erdőgazdálkodásról (Evt.)

61/2017. (XII. 21.) FM rendelet az erdőről, az erdő védelméről és az erdőgazdálkodásról szóló 2009. évi XXXVII. törvény végrehajtásáról

24/2012. (III. 19.) VM rendelet a földalatti gombák gyűjtéséről

1996. évi LIII. törvény a természet védelméről (Tvt.)

1996. évi LV. törvény a vad védelméről, a vadgazdálkodásról, valamint a vadászatról (Vtv.)

2017. december © Dr. Temesi Géza

GYŰJTÉS – HA VÉDETT A TERÜLET VAGY A TERMÉSZETI ÉRTÉK

Indokolatlan negatív véleményeket is hallani természetvédelmi szakmai körökben a védett természeti területen történő gyűjtés törvényi szabályozásáról, a gyakorlat pedig ezért is nem ritkán törvénysértő. A probléma oka egyebek mellett a nem kellő szakismeret. Az alábbiak elmagyarázzák ezért a jogi szabályozást, ami tökéletesnek mondható, csupán alkalmazni kell, mert a hatályos jog kötelez!

A természet védelméről szóló 1996. évi LIII. törvény (Tvt.) 38. § (1) bekezdése szerint védett természeti területen a természetvédelmi hatóság engedélye szükséges többek között gyűjtés végzéséhez. A természetben sok mindent lehet gyűjteni, és gyűjtenek is, például gyógynövényt, vadgyümölcsöt, gombát, elhalt fekvő fát és gallyat, tobozt, díszítőlombot, virágot, ásványi képződményt stb. Az ilyen gyűjtés egyrészt sértheti a tulajdonjogot, mert tulajdonosi (vagyonkezelői) hozzájárulás nélkül tulajdon elleni szabálysértés (erdőben erdei haszonvételek jogosulatlan gyakorlásának szabálysértése) vagy vagyon elleni bűncselekmény áll fenn. A természet védelmét illetően pedig védett természeti területen sértheti a természetvédelmi célokat és érdekeket, vagy bizonyos feltételekkel és keretek között összeegyeztethető lehet a természet kiemelt oltalmával is.

Nem elegendő ezért az (1) bekezdésig eljutni, lépjen tovább a tisztelt jogalkalmazó! A 38. § (4) bekezdése megállapítja, hogy a természetvédelmi kezelési terv meghatározhatja a védett természeti területen folytatható tevékenységeknek azokat a feltételeit, amelyek teljesítése az (1) bekezdésben meghatározott engedély beszerzése alól mentesít. Ebből következik, hogy amennyiben a védett természeti terület természetvédelmi célkitűzéseit, stratégiáit, az élőhelyek kezelésének érdekeit, a fajok védelmét stb. nem sérti a meghatározott feltételekkel folytatott gyűjtés, úgy azt a kezelési terv tartalmazhatja, ami mentesítést jelent a hatósági engedélykötelezettség alól.

A természetvédelmi kezelési tervek és tíz évenkénti felülvizsgálatuk előkészítése a nemzeti park igazgatóságok feladata, ugyanúgy, ahogy a jogalkalmazás és a természetvédelmi őrzés is. Helyes tehát a törvényi szabályozás, egy hozzáállás lehetséges, a végrehajtás. Annál inkább így van ez, és annál kevésbe lehet ezen a téren probléma, mert a Tvt. 1997-től ezekkel az előírásokkal hatályos, azóta pedig több (tízéves) felülvizsgálat keretében mód volt a megfelelő kezelési terv előkészítésére. A negatív véleményre legkevesebb oka tehát a védett természeti területek természetvédelmi kezelésért felelős szervének van.

Hogyan szabályozhat a természetvédelmi kezelési terv, milyen feltételeket határozhat meg?

Minta lehet az erdőről, az erdő védelméről és az erdőgazdálkodásról szóló 2009. évi XXXVII. törvény (Evt.), amelynek 68. §-a meghatározza az erdei haszonvételeket, amelyek gyakorlására egyébként az erdőgazdálkodó jogosult. Az Evt. 2017. évi módosítása az erdei haszonvételek körét bővítette az erdei forrásvíz hasznosításával, valamint az erdő közjóléti szolgáltatásainak üzleti célú hasznosításával.

A 69. § (7) bekezdése pedig úgy szabályoz, hogy az állam 100 %-os tulajdonában álló erdőben az erdőgazdálkodó köteles tűrni az egyéni szükségletet meg nem haladó mennyiségű gomba, vadgyümölcs, gyógynövény gyűjtését, valamint forrásvíz elhordását. Azért kell mindezt törvényben így szabályozni, mert a tulajdonosi jogot, tulajdonjogot (amit az erdőgazdálkodó gyakorol) csak törvényben lehet korlátozni. A gomba, vadgyümölcs, gyógynövény, forrásvíz tulajdonjoga ugyanis a terület tulajdonjogához kötött. Minden ellentétes híresztelés, gyűjtögetésre biztatgatás tehát törvényellenes, és jogsértő. A területhez kötött tulajdonjogot csak erősíti, és azzal összhangban van az erdei haszonvételek gyakorlásának erdőtörvényi szabályozása. Húsz év után végre mindezeket meg kellene tanulni és alkalmazni kellene a mindennapi gyakorlatban akkor is, ha esetleg népszerűtlen feladat.

A természetvédelmi kezelési terv védett erdőterületre például előírhatja azt a feltételt, hogy a gyűjtés az erdőtörvénynek és végrehajtási rendeletének megfelelő mértékben, egyéni szükségletre megengedett. Amennyiben pedig így szabályoz, akkor az ilyen keretek között mentesít a természetvédelmi hatósági engedély beszerzése alól. Ilyen esetben állami tulajdonú védett erdőterületen az egyéni szükséglet mértékéig szabad gyűjteni, magántulajdonú védett erdőben pedig az erdőgazdálkodó dönti el, hogy már az ilyen mennyiség gyűjtését is korlátozza, vagy árhoz köti. Az egyéni szükséglet feletti mennyiség gyűjtéséhez azonban újra belép a természetvédelmi hatósági engedélyhez kötöttség, amely birtokában lehet szó a tulajdonosi hozzájárulásról.

A védett növényfaj egyede, valamint a védett ásványi képződmény a Tvt. 68. § (2) bekezdése szerint állami tulajdonban áll. A védett növény és gomba tehát már nem a terület tulajdonosának a tulajdonát képezi, hanem a 13/2001. (V. 9.) KöM rendeletben meghatározott pénzben kifejezett értékkel állami tulajdon. Védett gomba, védett növény és termésének gyűjtése pedig védett természeti területen és kiemelt oltalom alatt nem álló területen egyaránt a természetvédelmi hatóság engedélyéhez kötött. A Tvt. 42. § (3) bekezdése szerint ugyanis a természetvédelmi hatóság engedélye szükséges többek között a védett növényfaj egyedének, virágának, termésének gyűjtéséhez stb., ami a (7) bekezdés szerint fokozottan védett faj esetén csak természetvédelmi vagy más közérdekből adható meg. A teljességhez hozzátartozik még, hogy a 13/2001. (V. 9.) KöM rendelet egyes fajok esetében a teljes növényre, illetve egyedre vonatkozó védettség alól bizonyos kivételeket tesz (pl. tőzegáfonya, vörös áfonya). A képen az 1993 óta fokozottan védett csikófark látható, amelyet egyes internetes tartalmak mint gyógynövényt reklámoznak negyedszázad elteltével is.

A védett ásványok, ősmaradványok gyűjtéséhez a Tvt. 52. § (4) bekezdése alapján ugyancsak a természetvédelmi hatóság engedélye szükséges.

A védett természeti területen történő engedély nélküli gyűjtésnek és a védett vagy fokozottan védett természeti érték engedély nélküli gyűjtésének jogkövetkezménye a Tvt. 80. § (1) bekezdés e) pontja alapján a természetvédelmi bírság. Emellett a fokozottan védett, és 100.000 Ft együttes összegű természetvédelmi értékhatár felett a védett természeti érték jogellenes megszerzése kimeríti a Btk. 242. § (1) bekezdésében foglalt természetkárosítás bűncselekményét.

Befejezésül még egy kiegészítő magyarázat: az 5 l/perc tartós vízhozam feletti forrás védetté nyilvánító eljárással védetté nyilvánított védett természeti területen kívül is kiemelt oltalom alatt áll azáltal, hogy a törvény erejénél fogva (ex lege) természeti emléknek (ex lege védett természeti területnek) minősül [lásd: Tvt. 23. § (2), (3) b) és 28. § (5)].

Megjegyzések

A Tvt. 4. § p) pontja alapján egyed (példány): élő szervezet, annak valamennyi fejlődési szakasza, alakja, állapota és származéka, valamint az elpusztult élőlény, illetve az a termék vagy készítmény, amelyről csomagolása vagy egyéb irat, adat, illetve körülmény alapján megállapítható, hogy a felsoroltak valamelyikéből készült, illetve ezek valamelyikéből származó összetevőt tartalmaz.

A 13/2001. (V. 9.) KöM rendelet 1. § (2) bekezdése szerint a teljes pénzben kifejezett értéket kell figyelembe venni a faj élő vagy élettelen példánya, bármely fejlődési alakja, továbbá felismerhető része, származéka esetében. A példányra vonatkozó pénzben kifejezett értékek gombák esetében a termőtestre, zuzmók esetében a teleptestre vonatkoznak.

A Btk. alkalmazásában élő szervezet egyede: az élő szervezet egyedének valamennyi fejlődési szakasza, alakja, állapota, az élő szervezetek keresztezéseként és kereszteződéseként létrejött egyed, az élő szervezet egyedének származéka, ami alatt érteni kell az elpusztult élőlényt, valamint annak vagy az élő szervezet egyedének bármely részét, továbbá azt a terméket vagy készítményt, amely a felsoroltak valamelyikéből készült, illetve ezek valamelyikéből származó összetevőt tartalmaz.

A 21/2007. (VI. 20.) KvVM rendelet 1. §-a értelmében az ásványok védettsége a rendelet mellékletében meghatározott nevű és kémiai összetételű ásványoknak az ott meghatározott méretet elérő vagy azt meghaladó minden példányára kiterjed, amely hazai lelőhelyen található vagy onnan származik. A rendelet alkalmazása szempontjából pedig példánynak minősül az ásvány szabad szemmel is látható méretű kristálylapokkal határolt egyede, vagy más rendezett külső alakkal rendelkező halmaza.

Vonatkozó alapvető jogszabályok:

1996. évi LIII. törvény a természet védelméről (Tvt.);

2009. évi XXXVII. törvény az erdőről, az erdő védelméről és az erdőgazdálkodásról (Evt.);

2012. évi II. törvény a szabálysértésekről, a szabálysértési eljárásról és a szabálysértési nyilvántarási rendszerről (Szabs.tv.);

2012. évi C. törvény a Büntető Törvénykönyvről (Btk.);

13/2001. (V. 9.) KöM rendelet a védett és a fokozottan védett növény- és állatfajokról, a fokozottan védett barlangok köréről, valamint az Európai Közösségben természetvédelmi szempontból jelentős növény- és állatfajok közzétételéről;

21/2007. (VI. 20.) KvVM rendelet a védett ásványok és ásványtársulások köréről és pénzben kifejezett értékéről;

153/2009. (XI. 13.) FVM rendelet az Evt. végrehajtásáról;

24/2012. (III. 19.) VM rendelet a földalatti gombák gyűjtéséről;

33/1997. (II. 20.) Korm. rendelet a természetvédelmi bírság kiszabásával kapcsolatos szabályokról.

2017 © Dr. Temesi Géza