LÁBATLANOK
LÁBATLAN SZÁRAZFÖLDI GERINCESEINK
A gerinces állatok törzsében szárazföldön lábatlanul mozgó, „lábatlankodó” élőlények is vannak, elsősorban a hüllők osztályában, de léteznek lábatlanok a kétéltűek között is. A lábatlan kétéltűek rendjébe számos család tartozik sok fajjal, például a különböző gilisztagőte-félék vagy a féreggőtefélek. Magyarországon azonban nem honosak ilyen fajok, csak lábas kétéltűek. Maradnak így számunkra lábatlanként a lábatlan hüllők.
A hüllők változó testhőmérsékletű, viszonylag fejlett idegrendszerű állatok, közülük hazánkban teknősök, gyíkok és kígyók élnek. Közös jellemzőjük, hogy hidegvérű állatok, nem képesek testhőmérsékletük állandó szinten tartására, hanem az a környezet hőmérsékletének függvényében változik. A legtöbb hüllőfaj tojásrakó, de több faj álelevenszülő (ovovivipara).
Hazánkban minden őshonos hüllő: 1 teknősfaj, 7 gyíkfaj és 7 kígyófaj kiemelt természetvédelmi oltalom alatt áll. Közülük a teknősök rendkívül lassúak, de lábasak. Jellemzően lábasak a gyíkok is, van azonban köztük kivétel, a kígyók pedig közismerten csúszómászok. Lássuk tehát a gyíkok és a kígyók alrendjét!
GYÍKOK
A gyíkok jellemzően kígyózó mozgású négylábúak, hasukkal érintve az aljzatot. Hazai talajon maradva a legtöbb gyíkfajunk a nyakörvösgyíkfélék családjának tagja. Egyik kivétel a csökevényesedő lábú vakondgyíkfélék családjába tartozó pannon gyík (magyar gyík).
Létezik továbbá a lábatlangyíkfélék (törékenygyíkfélék) családja is, kígyószerű gyíkfajokkal. Közülük hazánkban gyakori faj a félméteres hosszúságot is elérő lábatlan gyík (törékeny gyík). Rejtőzködő életmódjával elsősorban erdőlakó csúszómászó, főleg alkonyati aktivitással. Gyenge a látása, jó a szaglása. A talajba beásva magát telel át. Főleg földigilisztával, meztelen csigával és rovarokkal, de egérrel és gyíkokkal is táplálkozik. Álelevenszülő gyíkfaj hosszú élettel. Védett, 25.000 Ft/egyed értékkel. A képen a kékpettyes lábatlan gyík látható, fotó: Zámbóné Miskolczi Tímea. A hazai természetvédelmi szabályozás nem különböztet meg két fajt: közönséges lábatlan gyíkot és kékpettyes lábatlan gyíkot, a kérdés rendezésre vár.
KÍGYÓK
A viperafélék családjából 2 faj, a siklófélék családjából 5 faj őshonos hazánkban. A viperafélék rövidfarkú kurtakígyók, háromszög alakú fejjel, csöves (csatornás) 2 méregfoggal elöl a felső állkapocsban. A siklófélék karcsú termetűek, és három csoportba sorolhatók aszerint, hogy van-e méregfoguk, és ha van, az hol helyezkedik el. Az 1. csoport a simafogú vagy árvasiklók méregfog nélkül, mind az öt siklófajunk közéjük tartozik. A 2. csoport a hátulméregfogas siklók barázdás méregfogakkal a felső állkapocsban, a 3. csoport pedig az elölméregfogas siklók barázdás méregfogakkal a felső állkapocsban.
A parlagi vipera Kárpát-medencében őshonos alfaja a rákosi vipera (lásd a képen, fotó: Nagy Károly Menyhért). 40-60 cm hosszúságú síkvidéki kígyófaj, a keresztes viperához hasonlóan cikkcakkmintázat fut végig a hátán. A gyepes élőhelyeket kedveli, kisemlősökkel, gyíkokkal, madárfiókákkal, a fiatal példány sáskákkal, tücskökkel táplálkozik. Rágcsálók járataiban telel. Lehet álelevenszülő is. Veszélyeztetett kígyófaj, 1.000.000 Ft/egyed értékkel fokozottan védett.
A világ legelterjedtebb szárazföldi mérgeskígyója az országunkban is élő keresztes vipera, amely 60-80 cm hosszúságú kígyófaj zömök törzzsel és rövid farokkal. A hímek karcsúbbak és rövidebbek a nőstényeknél. Változó szín a faj jellemzője, jellegzetes mintázata a nyaktól a farokig húzódó sötét cikkcakkos sáv. A telet üregekben, faodvakban hibernálva töltő, rejtőzködő, jellemzően nappali életmódú. Álelevenszülő, a nőstények 2-évenkénti szaporodásával. Zsákmányát mérgével öli meg, főleg kisemlősökkel, gyíkokkal, békákkal, madárfiókákkal, az újszülött szöcskékkel, sáskákkal táplálkozik. 250.000 Ft/egyed értékkel fokozottan védett, a múlt évben (2020) az év hüllője volt.
A haragos sikló 150-200 cm hosszúságú, a hím és a nőstény nehezen különíthető el. Dióbarna színű, vajszínű hassal. Síkvidéki és középhegységi nappali életmódú faj. Sziklagyepeken, pusztagyepeken él, sziklahasadékok és löszjáratok a búvóhelye. Egyik legveszélyeztetebb hüllőfajunk. Gyíkokat, énekesmadár-fiókákat, rágcsálókat zsákmányol, prédáját élve nyeli le. A telet hibernált állapotban tölti. A nőstény 5-12 tojást rak. Haragos siklófaj, gorombán képes harapni. Fokozottan védett 500.000 Ft/egyed értékkel.
Az erdei sikló (lásd a képen, fotó: Zámbóné Miskolczi Tímea) szerepel a görög mitológiában a gyógyítás istenének, Aszklépiosznak a botjára tekeredő kígyóként, és látható a patikák kehely köré tekeredő viperaszerű kígyószimbólumában. Viszonylag gyakori, hazánkban 120-180 cm hosszúságot elérő, karcsú de erőteles testű sikló, sötétzöldtől a barnáig terjedő hátoldallal és vajszínű hassal. Domb- és hegyvidéki fás, bokros, erdős helyeken él, kedveli a ritkás tölgyeseket, tisztásokat, erdőszéleket, ahol nappali életmódot folytat, a telet pedig hibernált állapotban tölti. Rágcsálókat, cickányokat, madárfiókákat fogyaszt, madárfészket is fosztogat, a fiatalok pedig főleg gyíkokon élnek. Áldozatát teste gyűrűjével fojtja meg. A nőstény 10-15 tojást rak, a kis siklók 60 nap után kelnek ki. Az erdei sikló hosszú életű lehet, 50.000 Ft/egyed értékkel védett faj. Változata (varietas) a szürke erdei sikló.
A rézsikló viszonylag zömök, 60-80 cm hosszúságú, viperához hasonlító alkatú kígyófaj. A hím rézszínű, a nőstény barnásszürke, fémesen csillogóak. Tarkóján kétfejű sasra emlékeztető minta látható, a rajzolatból két pontsor indul ki és húzódik végig a hát két oldalán. Rejtőzködő viselkedésű, még mindenűtt előforduló, nappali életmódú, viszonylag lassú siklófaj. Fő tápláléka a gyíkok, zsákmányát testének gyűrűivel fojtja meg. A nőstény álelevenszülő. Sziklahasadékokban, fagyökerek alatt, fagymentes helyeken vészeli át a hideg telet. Védett fajunk 50.000 Ft/egyed értékkel.
A kockás sikló vízhez kötött életet él, főleg nagyobb tavaknál gyakori. Kiválóan úszik és hosszú ideig képes víz alatt tartózkodni nagyobb távolságokat megtéve. Nagy dülledt szemeivel a víz alatt is jól lát. A víz felszínén napozik, főleg nappal aktív. Hossza 70-100 cm, a hímek a kisebbek. Zöldesbarna hátoldala és testoldala is feketedő pepita („kockás”, négyzetes, foltos) mintázatú, hasa sárgásvöröses. Halakkal, békákkal táplálkozik. Harapáskor idegmérget bocsát ki a nyelvéről és élve nyeli le zsákmányát. A nőstény 5-25 tojást rak le. A faj természetes ellenségei a ragadozó halak is. Védett 25.000 Ft/egyed értékkel.
Végül a vízisikló (lásd a képen, forrás: Pixabay) lassú folyású folyóvízek, holtágak, tavak, mocsarak közelében él, de a kockás siklónál kevésbé kötött a vízhez. Rendkívül változatos megjelenésű, jellemzően nappal aktív faj. Tarkóján 2 félhold alakú sárga nyakszirtfolt látható. A 8-12 tojást rakó nőstény 1,2-1,5 m hosszú, a hím rövidebb. Kígyózó mozgásával vízben is ügyesen közlekedik, apró halakkal, békákkal táplálkozik, azokat elevenen lenyelve. Védett 25.000 Ft/egyed értékkel.
A lábatlanoknak fajtól, méretüktől is függően számos természetes ellenségük van: vaddisznó, róka, sün, menyétfélék, ragadozó madarak stb. Közvetlen ellenség lehet az ember is annak ellenére, hogy vipera vagy haragos sikló esetében már egy egyed elpusztítása kimeríti a természetkárosítás bűncselekményét. A képen agyonvert erdei siklók láthatók (fotó: Kósa Gyula).
A rézsiklót viperának is nézve szintén gyakran verik agyon. Két erdei sikló vagy rézsikló elpusztítása már szintén bűncselekmény. A kígyók egyik természetes ellenségét, az ugyancsak védett keleti sünt pedig elgázolják (fotó: dr. Temesi Géza). Siklógázolás is előfordul, jobban kellene figyelni és vigyázni az utakon!
A KÍGYÓMOZGÁS
A kígyók valószínű talajlakó négylábú hüllőkből fejlődtek ki, végtagredukcióval új életformához történő adaptálódás során. Lábatlanul a testükön végigfutó hullámmozgással siklanak, a testet takaró szaruréteg szarupikkelyei, illetve a hason levő szarupajzsok súrlódásának segítségével. A kígyómozgás felülnézetben olyan, mint a halak úszása a vízben. Egy másik elmélet szerint a kígyók tengeri hüllőkből fejlődtek ki.
A kígyók testét szarupikkelyes szaruréteg borítja, amely a fejen és a hason lapos szarupajzsossá módosult. Rendszeresen vedlenek, ami lehetővé teszi a növekedésüket. Vedléskor a testük új szaruréteget képez, mely felváltja az elhalt szaruréteget. Ilyenkor az életük végéig növekedő kígyók „kibújnak a bőrükböl”.
Források
Állami természetvédelem honlapja
Magyar Madártani Egyesület honlapja
2021. július
