A TERMÉSZETRŐL ÉS VÉDELMÉRŐL felhőkből

GOMBÁSZAT – NAGYGOMBÁK

A gombák (Fungi) az élővilág egyik országa a növények (Plantae) és az állatok (Animalia) mellett. Óriási az ismert fajszámuk, közel 150.000 gombafajt írtak le Földünkön eddig, de ennek a fajszámnak többszöröse létezhet. A gombákkal foglalkozó tudományág a mikológia. A menüpont tárgya csupán a vadon termő nagygombákból egy rövid ízelítő, hiszen rendkívül terjedelmes a gombákkal foglalkozó, azokat leíró, bemutató szakirodalom, és internetes irodalom. A világhálón hozzáférhető ismertetésekben ugyan nem ritka a hibás vagy az érvényességet mutató dátumozás nélküli információ, és a korlátozások nélküli gyűjtést, sőt védett gombák szedését, fogyasztását, receptjeit, gyógyhatását is reklámozzák. Ezeket a helytelen információkat észrevételezni, és – ahol lehet – javíttatni kell. A menüpont tartalmával a cél (részletezések nélkül) az érdeklődés felkeltése az ehetőség, a mérgezőség és a kiemelt természetvédelmi oltalom tekintetében.

A közép-európai nagygombafajok száma kerekítve kb. 4.000-re tehető, Földünkön ennek mintegy háromszorosa ismert. A szubjektív választásokkal hetvenkét sorban, a fajmegnevezés alapfőnevének ábécé sorrendjében ≈nyolcvan hazai fajt tartalmazó alábbi Gombaválogatás című táblázat nevesít 18 védett gombafajt 5.000 Ft vagy 10.000 Ft/egyed (gombapéldány=termőtest) pénzben kifejezett természetvédelmi értékkel. Léteznek még további védett bazidiumos és tömlősgomba fajok (valamint zuzmók) is, lásd 13/2001. (V. 9) KöM rendelet 9. számú mellékletét. [Összesen a bazidiumos gombák törzsének 51 faja, a tömlősgombák törzsének 7 faja (a zuzmóknak 17 faja) védett.] A gombafajok termőtestének ember általi fogyaszthatósága szempontjából vannak eltérő ízletességű és felhasználhatóságú ehető (illetve védett ehető), különféle tünetű és súlyosságú gombamérgezést okozó azaz mérgező (mérges), valamint fogyasztásra alkalmatlan nem ehető (—) gombák, ahogy a gombaválogatós táblázat is csoportosít.

A mérgező gombák különböző toxinokkal mérgeznek. Felismerésükhöz nincsenek általánosan jellemző ismérvek, a méregtelenítésre pedig még mindig léteznek babonás és receptszerű tévhitek. Halálosan mérgező a gyilkos galóca (22.) és a fehér gyilkos galóca, de mérgező például a légyölő galóca (23. – a mesegomba, lásd a képen), egyes tinóruk (pl. 55., 61., a változékony tinóru pedig alkohollal fogyasztva), és sok más gombafaj is (pl. 38.). Többek közt a tintagombák nemzetségét sem lehet együtt egy szóval besorolni, az ehetők mellett vannak közöttük feltételekkel (pl. nem alkohollal fogyasztva) ehető, nem ehető (24.), valamint részben és kifejezetten mérgező fajok egyaránt (megnevezésüket a tintaszerű elfolyósodásukról kapták). A tuskógombák nyersen mérgezők. Hazánkban a múlt évtizedben (2011–2020) a mérgezési statisztika (az országos emberi mérgezési esetekről szóló éves jelentések) szerint 68 – 241 fő/év között változott a különböző súlyosságú gombamérgezést szenvedettek száma. A tíz év alatti összes gombamérgezés 1.479 főt érintett, ebből 2 eset halállal végződött.

~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~

A gomba szó a X. század előtti kárpát-medencei szláv eredettel alakult ki nyelvünkben (gomba szlovén nyelven goba). Számtalan gombafajnak létezik több alkalmazott és régies neve, főként népi(es) megnevezése. Példák lehetnek a következő fajok:  ►mezei csiperke (12.) = kerti csiperke, réti csiperke, sampinyon; ►császárgalóca (21.) = császárgomba, úrgomba; ►téli fülőke (15.) = fagygomba; ►légyölő galóca (23.) = anyósgomba, mesegomba, táncgomba, varjúgomba; ►ízletes kucsmagomba (32.) = csömörgomba, morzsagomba, sapkagomba, subagomba; ►májusi pereszke (40.) = Szentgyörgy gomba, tövisaljgomba; ►pisztricgomba (41.) = bagolygomba; ►ízletes rizike (44.) = fenyőaljagomba; ►sárga rókagomba (45.) = nyúlgomba;  ►szarvasgomba (49.) = trifla, földi kenyér; ►mezei szegfűgomba (50.) = csibegomba, csibeláb, fűgomba, harmatgomba, tyúkgomba; ►erdei szömörcsög (51.) = boszorkánytojás, légycsaló; ►ízletes vargánya (56.) = medveorrú gomba, medvegomba, jóféle vargánya; ►tüskegomba (72.) = ágas–bogas likacsosgomba stb. Esetenként egyféle népies név másik vidékről (tájról) származóan más gombafajt jelent (pl. csibeláb, légygomba), ami félreértésekhez vezethet.

A természetben vadon termő gombák olyan természeti értékek, amelyek az adott termőterület tulajdonosának a tulajdonában vannak, a védettek pedig állami tulajdont képeznek. A nem védett gombák szedése, gyűjtése a gyakorlati életben gyakran lopás (arra biztat a Gyűjtsünk gombát erdőn, mezőn könyvcím is), kivéve a védett természeti területen kívüli és 100 %-os állami tulajdonban levő erdőket, ahol a jogi szabályozás lehetővé teszi az egyéni szükségletre történő – jogszabályban korlátozott mennyiségű – gombaszedést. Védett gombák és védett természeti területen bármilyen gomba gyűjtése hatósági engedélyhez kötött. Védett gombák 100.000 Ft összes természetvédelmi értéket elérő mennyiségű (pl. 20 császárgalóca vagy csoportos csiperke) gyűjtése esetén megvalósul a természetkárosítás bűncselekménye. A vadon termő gombák, élőhelyük és a természet védelmével összefüggő részleteket lásd az írás végén nevesített vonatkozó főbb jogszabályokban!

Számos termesztett gombafaj is van, gombakultúra (gombaház, gombasátor, termőblokk, termődoboz, termőzsák) fajai például csiperkék, a laskagomba, a shiitake, a téli fülőke, a mezei szegfűgomba.

Rengeteg korszerű gombakép s -fotó áll a világhálón rendelkezésre többek közt a pixabay.com vagy a Wikipédia alatt. A menüpont egyik hagyományos illusztrációjaként és emlékeztetőül szolgál – a gombákat még a növényvilágon belül tárgyaló – A természet képekben című közel ötvenéves könyv (szerzők: J. Toman, J. Felix, K. Hísek, 1974) alábbi két oldala a színes rajzokkal. A könyvbeni számozásra hivatkozva az első oldalon nagy őzlábgomba (5), érdesnyelű és vörös érdesnyelű tinóru (1, 2), sárga rókagomba (3) és réti csiperke (4) párosával, valamint májusi pereszke (6) látható, a másik oldal képtartalma pedig cserepes gerebengomba (1), sárga korallgomba (2) és epeízű tinóru (3), továbbá párosával ízletes tinóru (4), barna gyűrűstinóru (5) és aranytinóru (6).

Fél évszázadnál is régebbi német könyv az erdei gombákról a Pilze des Waldes című Gottfried Amann–tól a csatolt fotón is látható (szerző további könyveire is jellemző) sajátos képes lapkialakításokkal (2. kiadás 1966).

A Fürkész Könyvek kis zsebkönyv méretű sorozatban jelent meg magyar nyelven John Wilkinson és Stefan Buczacki szerzőpáros Gombák című könyve a Gondolat Könyvkiadó gondozásában 1989-ben (8,5 x 12 cm mérettel). Még ma is közismert egykori gombás könyvkiadványok Bohus Gábor – Kalmár Zoltán (1956): Erdő – mező gombái (gombahatározó), valamint Kalmár Zoltán – Makara György (1963): Ehető és mérges gombák. A múlt évezredből származó fenti gombászirodalmi példákon kívül több más, és számos újabb kiadású magyar könyv létezik a nagygombákról.

A gombahatározás sokszor igényes feladat, ismeretlen gomba meghatározásához szakértelem is szükséges. Nem kellő ismeretek több mérgező gombafaj összetévesztését eredményezhetik ehető gombafajjal és viszont.

MÁJGOMBA (fent és 35.) — VÖRÖSBARNA PAPSAPKAGOMBA (lent és 38.) – fotók: Zámbóné Miskolczi Tímea

Megfelelő szakirodalomból érdemes tanulmányozni a nagygombák testfelépítését a tenyésztesttel és a termőtesttel, valamint a táplálkozásukat és a szaporodásukat. A köznyelvben „gombának” a látható termőtestet nevezzük, amelynek alaktani szempontból a bazidiumos gombáknál és a tömlősgombáknál is különböző megjelenési  típusai vannak.

Alapvető tudnivaló, hogy a gombák csak kész szerves anyagokkal képesek táplálkozni, tehát nem növények (a Wikiszótár állítása ellenére). Az életforma szempontjából a nagygombák lehetnek szaprofiták (korhadéklakók, elhalt szervezetek szerves anyagaival táplálkozók, pl. csiperkék, tintagombák, tölcsérgombák), paraziták (élősködők, élő szervezetek szerves anyagaival táplálkozók,  pl. taplók, májgomba), és mikorrhizák (szimbionták, gyökérkapcsoltak, pl. galambgombák, galócák, tinóruk). Akadnak kétféle (parazita és szaprofita) életmódra képes gombafajok is (pl. késői laskagomba, tuskógombák).

A gombák szaporodása a légáramlás, szél által szállított spórákkal a faj számára kedvező körülmények között általában gyors folyamat. A gombaszezon a fajra is jellemző időszak. A gomba a termékenység (a gyors szaporodás, növekedés) szimbóluma („nő minta a bolondgomba”).

A nagygombák ökológiai szerepe az élővilág fajaiként a biológiai sokféleség gazdagítása, a szerves anyagok lebontásával a földi élet anyagcsere folyamatai körforgásának elősegítése, a szimbiózis kapcsolat (növény–gomba együttélése) és a táplálékszolgáltatás. 

Jelentősek a nagygombák az emberi kultúrában is a meséktől az irodalmon keresztül a művészetekig. Mint természeti értékek iránti hazai civil társadalmi érdeklődést jelzi az év gombájának a rendszeres megválasztása az év fajai között, melynek eddigi 17 éves eredményét az alábbi táblázat tartalmazza.

Vonatkozó főbb jogszabályok

1996. évi LIII. törvény a természet védelméről (Tvt.)

33/1997. (II. 20.) Korm. rendelet

13/2001. (V. 9.) KöM rendelet

2009. évi XXXVII. törvény az erdőről, az erdő védelméről és az erdőgazdálkodásról (Evt.)

107/2011. (XI. 10.) VM rendelet

24/2012. (III. 19.) VM rendelet

2012. évi C. törvény a Büntető Törvénykönyvről (Btk., 242. § - természetkárosítás)

2012. évi II. törvény (Szabs. tv.)

2008. évi XLVI. törvény az élelmiszerláncról és hatósági felügyeletéről (Éltv.)

2022 © Dr. Temesi Géza