VESZÉLYES TERMÉSZET
VESZÉLYES TERMÉSZET
A természet számtalan veszélyt rejteget az ember számára. A Mérgező természet című menüpont alatt részletes információk olvashatók a mérgező növényekről és a mérgező anyagok halmozódásáról az élővilágban. A mérgező gombáknak nagy a szakirodalma és a sajtója is, gomba-szakellenőrök, gombavizsgálók működnek, ennek ellenére súlyos gombamérgezések mégis előfordulnak. A Lángoló természet menüpont az embernek nem csak gazdasági károkat okozó, hanem lehetséges közvetlen életveszélyeket is jelentő természetbeni tüzekkel foglalkozik.
A természetben, a természeti területeken, főleg az utakon kívüli terepi közlekedési balesetveszélyek, erdőben többek között különösen vihar esetén a lezuhanó száraz ág és a fakidőlés jelenthetnek további veszélyforrásokat. A téli időszak (havazás, hóakadályok, jegesedés, szélvihar, köd) és az esti órák is fokozzák a veszélyeket.
Minden évszaknak megvannak egyébként a maga veszélyei a természetben, amit a felmelegedés következtében fellépő éghajlatváltozás csak fokoz a minőségi és a mennyiségi szélsőségek növekedésével.
Ugyancsak baleseti veszélyforrások a gazdálkodással (erdőgazdálkodás, vadgazdálkodás – vadászat, halgazdálkodás, vízgazdálkodás) összefüggő emberi tevékenységek is, részben a helyszínre vagy közelébe érkező természetlátogatók, részben a tevékenységet végzők számára. Utóbbiak esetében azonban kötelező az előírt védőfelszerelés viselése és szabályok betartása.
A közúti közlekedésben gépjármű vaddal történő ütközése szintén komoly veszélyt jelent, aminek megelőzése a vadászatra jogosult, a közútfenntartó és a gépjárművezető közös felelőssége. Évente mintegy 10 ezer ilyen ütközés (nagyvaddal, leggyakrabban őzzel, szarvassal, vaddisznóval történő ütközés, illetve apróvad elütése) fordul elő a hazai utakon. A problémakör jogszabályi alapjai a közúti közlekedésről és a közlekedési igazgatásról szóló jogszabályok, a vad védelméről, a vadgazdálkodásról, valamint a vadászatról szóló törvény, továbbá a Polgári törvénykönyv (lásd Ptk. kártérítésre és fokozott veszéllyel járó tevékenységre vonatkozó szabályait). Ilyen esetben értesíteni kell a rendőrséget és a vadászatra jogosultat. Előfordulhat védett vadon élő állattal történő ütközés, illetve annak elgázolása is, ilyen esetben a működési terület szerinti nemzeti park igazgatóságot kell értesíteni.
A Veszélyes természet című ezen menüpont alatti írások az ember számára veszélyes vadon élő állatokkal foglalkoznak hazai viszonyok között.
A házisertés- és a szarvasmarha-állományra veszélyes két fertőző betegség, az afrikai sertéspestis (ASP) és a gümőkór a vadállományban ugyanúgy fertőz. Az ASP témájával a PUSZTULÓ TERMÉSZET menüpont alatti írás foglalkozik, az emberre nagyobb veszélyt jelentő, de a természet pusztulását kevésbé befolyásoló fertőző gümőkorról szóló publikációt pedig itt közöljük. A VESZÉLYES TERMÉSZET alatt foglalkozunk továbbá a hazai vadon élő veszélyes ragadozó emlősökkel és vadfajokkal, veszélyes hüllőkkel (viperák) és veszélyes rovarokkal (darázs, szúnyog, kullancs). A veszélyes állatfajok kereshetők a veszélyes állatfajokról és egyedeik tartásának szabályairól szóló 85/2015. (XII. 17.) FM rendeletben.
2019. december © Dr. Temesi Géza
Gümőkór
Hazánk szarvasmarha-állománya 1980 óta mentesnek tekinthető a szarvasmarha-gümőkórtól, amelyet 2014-ben az Európai Unió is elismert. Európában jelenleg 12 tagállam rendelkezik hivatalosan elismert „mentes” státusszal, ám az egész kontinensen tapasztalható az újrafertőződő szarvasmarha-állományok számának kismértékű emelkedése. Ennek hátterében a vadállományban előforduló, és egyes területeken egyre nehezebben kezelhető gümőkór-fertőzöttség áll. Hazánkban jelenleg két olyan területet ismerünk, ahol a Mycobacterium (M.) caprae okozta gümőkóros fertőzöttség folyamatosan kimutatható a vadállományból: a Dunazug-hegység és a Dél-Dunántúl, azon belül is elsősorban a Zselic.
A kórokozó vadállományban is bizonyított jelenléte ellenére következetes, az állategészségügyi hatóság által irányított, a gümőkór rezervoár fajokat vizsgáló, átfogó monitoring rendszert kevés európai ország működtet. Hazánkban a volt MGSZH Központ által 2010-ben kiadott szakmai útmutató írja elő a vaddisznó-állomány folyamatos vizsgálatát, a megyénkénti vaddisznó-populáció átlagos sűrűsége alapján meghatározott mintaszámokkal. Továbbra sem ismert azonban, hogy a hazai természeti környezetben mely fajok válhatnak a fertőzöttség fenntartóivá, illetve mely fajok lehetnek alkalmasak a járványtani helyzet monitorozására.
Bár a vadállomány gümőkóros fertőzöttsége elhanyagolható élelmiszerlánc-biztonsági kockázatot jelent a vadhúsfogyasztók számára, de a legeltetett állatállományokat érintő járványtani kockázat, illetve az ezen át ható, közvetett élelmiszerlánc-kockázat miatt szükséges nyomon követni a vadállományban zajló járványokat. Emellett nem képzelhető el hatékony védekezési stratégia kidolgozása megfelelő adatgyűjtés nélkül, aminek alapját képezheti a vadpopulációk rendszeres, átfogó vizsgálata.
A gümőkór vadpopulációkban való megtelepedésének okaira az egyes esetek elemzése kapcsán következtethetünk. A legtöbb esetben egyértelműen azonosítható az emberi környezet-átalakító tevékenység és az ennek következtében kialakult biodiverzitás-veszteség hatása. A brit, az észak-amerikai és az afrikai járványok létrejöttében a dinamikusan növekvő emberi populáció hatolt be a később rezervoárrá váló fajok élőhelyeire; ahol a háziállatokkal zsúfolt mezőgazdasági ökoszisztémához legjobban alkalmazkodó vadfajok populációi egyeduralkodóvá váltak a módosult niche-ben. A háziállatok és a későbbi rezervoárfajok élőhelyei fedésbe kerültek, ami lehetővé tette a közvetlen és közvetett kontaktusok létrejöttét, a fertőzés átadását mindkét irányba.
Az európai patás nagyvad-populációk az intenzív vadászati kezelés, a kiegészítő takarmányozás, mesterséges itatás, bekerítés és vadtelepítés, a nagyragadozók visszaszorítása következtében a legeltetett háziállat-állományokhoz hasonló szerkezetűvé váltak, hozzájárulva környezetük biodiverzitás-veszteségéhez. A járványvédelem azonban lényegesen nehezebb, tekintettel arra, hogy a vad táplálkozása, szaporodása, mozgása, sőt állománynagysága az ember által kevéssé befolyásolható. Ugyanakkor ezek az állatfajok nagyon jól tűrik az ember jelenlétét, kihasználják az emberi környezet nyújtotta lehetőségeket, pl. a mezőgazdasági kultúrákban hozzáférhető táplálékbőséget állományuk növelésére.
A közvetlen emberi hatáson túl, az utóbbi évtizedekben számolnunk kell egy közvetett hatással is. Az évi középhőmérséklet növekedésével megváltozott az erdei életközösségek működése is. Az egyébként lassú fejlődésű, makktermést adó faállományok (európai bükk, Fagus sylvatica és tölgy-fajok, Quercus spp.) növekedése felgyorsult, így korábban érik el a termőképes kort, illetve gyakoribbá váltak a jó makkhozamú évek. Ez utóbbi jelenséghez a – szintén emberi hatásra bekövetkező – légköri nitrogénszint emelkedés is hozzájárul. Az említett fafajok mind termésükkel, mind vegetatív részeikkel jelentős mértékben hozzájárulnak az európai patás nagyvadfajok táplálékbázisához, ezen keresztül pedig populációik fennmaradásához, növekedéséhez. A klíma melegedésének másik hatása a vadállományban a szaporulat felnevelési biztonságának fokozódása, így az utódállomány nagyobb arányú túlélése.
A vaddisznó- és gímszarvas-állományokban tapasztalható gümőkór fertőzöttségi arányról a jelenleg elfogadott nézet az, hogy az elsősorban a populáció sűrűségétől függ. Az intenzív vadgazdálkodási kezelésből adódó hatások, így az etető- és itatóhelyek körüli átmeneti csoportosulás, illetve minden egyéb, csoportosulást előidéző tényező jelentős mértékben megnöveli a fertőző találkozások számát. Az egyes nagyvad-populációkban megfigyelhető, a vadászati kezelés hatására bekövetkező beltenyésztési leromlás mind a fertőződés valószínűségét, mind a kórlefolyást kedvezőtlenül befolyásolja, így ez a jelenség is hozzájárul az intenzíven tartott állományok fertőzésfenntartó szerepéhez.
A patás nagyvad-populációkban előforduló egyéb betegségek szintén befolyásolhatják a gümőkóros fertőzés megeredését és lefolyását is. Az afrikai kafferbivalyokban végzett vizsgálatok szerint a makroparazitákkal (gyomor-bélférgekkel) is fertőzött gümőkóros egyedek mortalitása jelentősen megnő. A parazitózisok e látszólagos negatív hatása a populáció szempontjából kedvező, mert éppen a gümőkórral fertőzött egyedek elhullása a legnagyobb mértékű. Ez a jelenség az ökológiai interferencia: az egyik kórokozóval való fertőződés elvonja az egyedet a másik kórokozó iránt fogékony egyedek csoportjából, ezzel csökkentve az állományon belüli terjedés valószínűségét. Nem egyértelmű azonban ez az előny a teljes ökoszisztéma szempontjából. Az ökológiai interferencia révén a gazdapopulációból kieső egyedek fertőzésközvetítő szerepe megmaradhat a dögevő szervezetek, illetve a beteg egyedeket fogyasztó ragadozók irányában.
A nagy sűrűségben tartott, az ember által szabályozott ivar- és korösszetételű állományokban megnőhet a stressz immunszuppresszív szerepe, amelyet tovább mélyíthet az emberi környezettel való folyamatos érintkezés, ezáltal egyes egyedek, úgynevezett szuperürítőkké válnak és hozzájárulnak mind az állományon belüli, mind a fajok közötti terjedéshez.
A sűrű vadpopulációk környezetében élő lebontó szervezetek – amelyek az elpusztult növényi és állati maradványok szerves anyagait egyszerűbb anyagokká alakítják, ilyenek pl. a földigiliszták, ganajtúró bogarak – felvehetik és átmenetileg akkumulálhatják az életképes baktériumokat. Mind a földigiliszták, mind pedig a bogarak lárvái jelentős összetevői a vaddisznó és a borz táplálékának, így esetleges fertőzésközvetítő szerepükkel számolni kell. Különösen ott, ahol magasabb a talaj szervesanyag-tartalma, így intenzíven tartott állatállomány, vagy intenzív művelésű mezőgazdasági kultúrák környezetében számítani lehet nagyobb mértékű előfordulásukra.
A vadállományban előforduló gümőkór járványtanával foglalkozó európai kutatók megegyeznek abban, hogy a teljes mentesség nem elérhető cél, ugyanakkor a betegség folyamatos jelenléte veszélyezteti a háziállat-állományokban zajló védekezési programok sikerét. A tényleges és a potenciális rezervoárfajok ökológiájának, a fertőződés dinamikájának megismerése elengedhetetlenül fontos a megfelelő védekezési programok kidolgozásához. Mindenhol alkalmazható, egységes módszertan nincs, mert minden ökoszisztémában más-más összefüggések irányítják a rezervoár működését.
2019. május © Dr. Csivincsik Ágnes
Madárinfluenza
A madárinfluenza házi baromfi és vadon élő madarak influenzavírus által okozott vírusos betegsége, amely nem kizárólag madarakat betegíthet meg. Emberre legveszélyesebbek az 1997-ben azonosított H5N1 törzsek.
Az influenza elnevezés a hideg befolyására, a betegség megfázással való gyakori összefüggésére utal. A vírusok pedig az élő szervezet sejtjeinek elektronmikroszkóppal látható élősködői, amelyek a gazdasejtekbe bejutva arra késztetik azokat, hogy közben tönkremenve vírusgyárrá változzanak.
A madárinfluenzával fertőzöttek lehetnek a vadon élő madárfajok közül különösen a vízimadarak, amelyek tünetmentesen is hordozhatják a bélcsatornájukban megsokszorozódó vírust, így a madarak a bélsarukkal fertőzik a vizeket és az odajáró vízibaromfit. Legutóbb 2016-2017-ben volt nagy madárinfluenza járvány Magyarországon is. A baromfitelepek járványvédelmi zártságának biztosítása fontos feladat az újabb járvány megelőzése érdekében.
Vonatkozó jogszabály: 143/2007. (XII. 4.) FVM rendelet a madárinfluenza elleni védekezés részletes szabályairól. A madárinfluenza elleni védekezés során a miniszteri rendelet 54. § (1) bekezdése alapján készült országos készenléti tervet kell alkalmazni.
Az embert elsősorban nem a madárinfluenzától kell megvédeni, hanem a madárinfluenza és a humán influenzavírus kombinálódásával esetleg létrejövő új humán influenzavírustól. Ez ellen kell oltóanyagot készíteni, ha létrejön az új vírus, és ezzel kell széles körű védőoltást végezni a világméretű járvány elkerülése érdekében – írja az Állatorvosi Információs Oldal.
A madárinfluenza témakörében megbízható információs forrásként szolgálhat a NÉBIH portál az alábbi elérhetőség alatt.
https://portal.nebih.gov.hu/madarinfluenza
Veszélyes rovarok
A kullancsfélék, a szúnyogfélék és a társasdarázsfélék családjába tartozó rovarfajok egyedei veszélyesek lehetnek: súlyos betegségeket terjeszthetnek vagy mérgező lehet a csípésük.
Magyarországon mintegy 25 kullancsfaj, 50 szúnyogfaj és 20 társasdarázsfaj él.
A kullancsok többféle súlyos betegség kórokozóit olthatják be az emberbe. Közismert a Lyme-kór vagy borreliózis, ami baktériumok által okozott megbetegedés, valamint a kullancs-encephalitis vírus okozta agyvelő- és agyhártyagyulladás. Utóbbi ellen van vakcina, a Lyme-kór viszont nem előzhető meg védőoltással.
A szúnyogok hímje növényi nedveket szívogat, a nőstények pedig gerincesek vérét szívják csípésükkel (harapásukkal), melynek során a fertőző vírust a nyálukkal adják tovább. A szúnyogok tehát betegségeket okozhatnak, a behurcoltak idegen kórokozókat terjeszthetnek. A szúnyoglárvák vízben élnek. A szúnyogok elleni védekezéssel foglalkozik az Állami Népegészségügyi és Tisztiorvosi Szolgálat (ÁNTSZ) portálja, a szúnyogirtás természetvédelmi kockázataival és a biológiai megoldásokkal pedig többek között a MME weboldala.
A szúnyog csípésére a szervezet immunrendszere hisztamin felszabadításával védekezni kezd, ez okozza a viszketést. A hazai szúnyogok mellett sajnos megjelent nálunk is behurcolva az ázsiai tigrisszúnyog (ázsiai zebraszúnyog), amely egyelőre nem éli túl a telet, még nem képez stabil populációkat. 22-féle vírust terjeszthet csípésével emberre, házi és vadon élő állatokra, beleértve a hüllőket és a madarakat is. A koreai szúnyog viszont már át is képes telelni hazánkban, és kifejezetten szereti az emberi vért. Az éghajlatváltozás kedvez ezeknek a szúnyogoknak.
A bögölyök fajai szintén a vérszívó rovarokhoz tartoznak. Főleg a patásállatokat támadják meg, de más állatok, köztük a hüllők, valamint az ember sem kivétel. A hímek ártalmatlanok, a nőstények a vérszívók. Egyszerre nem tudnak sok vért szívni, mert szúrásuk ingerli az állatot, így a jóllakásukhoz számos egyedet végig kell járniuk, ezzel pedig terjesztik a kórokozókat (vírusok, baktériumok, fonalférgek stb.). Okozói lehetnek többek között a tularémiának és a sertéskolerának. Főleg eső előtt támadnak, és csípésük nagyon fájdalmas. Jellemző a bögölyök hadának vonzódása a visszatükröződő felülethez, ezen alapulnak a védekezésre szolgáló bögölycsapdák. A képen egy Tabanus faj nősténye látható, potrohán jól kirajzolódik a pajzsocska (fotó: Temesi Géza, Pécs, 2019. 07. 22.). Magyarországon mintegy 60 bögölyfaj él.
A társasdarázs-félék darázsfészkekben élnek, a hímek és a nőstények mellett dolgozóik is vannak (csökevényes ivarszervű nőstények). A darázscsípés során méreganyagok (aminok, polipeptidek) kerülnek a szervezetünkbe, ami duzzanatot okoz, de például allergia, anafilaxiás sokk esetén bele is lehet halni a csípés következményébe. Legveszélyesebb a lódarázs (Vespa crabro), amely például Németországban védett faj. Magyarországon 20 társasdarázs-faj él, amelyek közül öt faj viszonylag gyakori.
Az allergiás folyamat tünetei a közérzetromlás, a szapora pulzus, a vérnyomásesés, a hörgőgörcs miatti nehézlégzés. Ilyenkor ne adjunk a betegnek kalciumot, mert az sem segít, az antihisztamin is túl lassú hatású, hanem adrenalin injekció szükséges. Hívjuk ezért mentőket! Létezik orvos által felírható önbelövő adrenalin injekció a rovarméreg-allergiában szenvedők számára, akiknek ezt mindig maguknál kell tartani.
Lehet folytatni a szövés-fonás mestereivel, a pókselyemből hálót készítő és önvédelemből csípő pókokkal (hazánkban 16 fajuk védett), vagy például az atkákkal, amelyek emberre is ártalmas különböző betegségek vektorai lehetnek.
A vektorok (adott esetben vérszívó ízeltlábúak) útján terjedő betegségeket a globalizáció, az urbanizáció és a felmelegedés elősegítik.
A veszélyes rovarok témájának nagy az irodalma, de csak megbízható forrásokból tájékozódjunk!
2019 © Dr. Temesi Géza
Veszélyes vadon élő gerinceseink
Medvetámadás áldozatává vált egy ember Szlovákiában, szóltak a híradások 2021 júniusában. Hazánkban is előforduló fokozottan védett állatfaj a barna medve 250.000 Ft/egyed természetvédelmi értékkel. Ritka eset, de emberre is veszélyes lehet ez a nagytermetű ragadozó, részben a bocsait védő anyamedve, részben párzási időszak alatt a hímek.
Több más, ember elleni támadásra képes veszélyes állat létezik, ilyen például a farkas, ugyancsak 250.000 Ft/egyed értékű fokozott védettséggel, vagy a vadászható nagyvadfajok közül a vaddisznó, és szarvasnász idején esetleg a gímszarvas bika.
Élőhely, tartózkodási hely zavarása esetén veszélyesek lehetnek az emberre nem csak a viperák, hanem az uráli bagoly is. A keresztes vipera 250.000 Ft/egyed, a parlagi vipera 1.000.000 Ft/egyed, az uráli bagoly pedig 100.000 Ft/egyed természetvédelmi értékkel fokozottan védett.
2021. június
