TERMÉSZETVÉDELMI KEZELÉS, BEMUTATÁS

Hatékonyabb működés és nagyobb létszám kellene! Több jól képzett és elhivatott szakember szükséges az állami természetvédelem terén, mind a hatósági-igazgatási szerveknél, mind a nemzeti park igazgatóságoknál. A 10 nemzeti park igazgatóság alapfeladata a természetvédelmi kezelés, amelynek szerves része a bemutatás is. Lássunk a bemutatásról egy jogszabályi levezetést a természetvédelmi törvény, vonatkozó kormányrendelet és az erdőtörvény alapján!

A természet védelméről szóló 1996. évi LIII. törvény (Tvt.) 36. § (2) bekezdése szerint természetvédelmi kezelésnek minősül a védett természeti érték, terület felmérését és nyilvántartását, megóvását, őrzését, fenntartását, bemutatását, valamint helyreállítását célzó valamennyi tevékenység.

A védett természeti értékek és területek, Natura 2000 területek természetvédelmi kezelése a nemzeti park igazgatóságok egyik alapfeladata. A környezetvédelmi és természetvédelmi hatósági és igazgatási feladatokat ellátó szervek kijelölésről szóló 71/2015. (III. 30.) Korm. rendelet 37. §-a alapján a nemzeti park igazgatóság  állami alaptevékenysége körében ellátja a védett és fokozottan védett természeti értékek, védett és fokozottan védett természeti területek, a Natura 2000 területek és közösségi jelentőségű értékek, valamint a nemzetközi természetvédelmi egyezmény hatálya alá tartozó területek és értékek természetvédelmi kezelésével kapcsolatos feladatokat, kivéve azokat a feladatokat, amelyeket más szerv vagy természetes személy köteles ellátni.

Tehát a védett természeti érték, védett természeti terület bemutatását célzó valamennyi tevékenység is a természetvédelmi kezelés része, ami a nemzeti park igazgatóságok feladata, kivéve a más szerv vagy természetes személy által kötelezően végzett feladatokat. Ebből következik, hogy más szerv vagy személy nem kötelezően ellátandó természetvédelmi bemutatási feladatot nem végezhet, az a nemzeti park igazgatóság állami alaptevékenységének körébe tartozik. A védett természeti érték (védett fajok, ásványok, barlang stb.) egyébként állami tulajdont képeznek. A védett természeti területek is jellemzően állami tulajdonban állnak, ahol vagyonkezelő látja el a gazdálkodási feladatokat (részleteket lásd Tvt. 68. §). Ezek a jogi alapok, ennek ellenére más körökben is folyik természetvédelmi bemutatási tevékenység.

A természetvédelmi bemutatás egyébként része a nemzeti park igazgatóságok sokat reklámozott ökoturisztikai tevékenységének, amit viszont a vonatkozó kormányrendelet egyáltalán nem ír elő, a fogalmat jogszabály nem határozza meg. A Tvt. 64. § (2) bekezdése azonban kimondja, hogy az ismeretterjesztés, oktatás, tudományos kutatás és az idegenforgalom részeként a védett természeti területek látogatásának lehetőségét a bemutatásra alkalmas területeken és a védettség érdekeivel összhangban biztosítani kell. Ennek érdekében a nemzeti park igazgatóságok oktatási bemutató létesítményeket tartanak fenn.

A bemutatás fentieknek megfelelő nemzeti park igazgatóságok általi teljes körű ellátása a természetvédelmi kezelés kereteiben jól szolgálná a társadalmi érdekeket, a természetvédelmi oktatást-nevelést, egyben bevételeket is jelentene.

A fentiekben levezetett törvényi szabályozást védett állatfajok tekintetében kormányrendelet oldja. A védett állatfajok védelmére, tartására, hasznosítására és bemutatására vonatkozó részletes szabályokról szóló 348/2006. (XII. 23.) Korm. rendelet 13. §-a – számos feltételhez kötve – lehetővé teszi a védelemben részesülő állatfaj egyede bemutatásának engedélyezését (a kormányrendelet alkalmazásában a bemutatás közszemlére tételt jelent).

A védett állatfajok között a természet védelme szempontjából a pénzben kifejezett természetvédelmi érték tesz különbségeket a faj veszélyeztetettsége szerint, ami 5.000 Ft/egyed értéktől (kivétel az éti csiga 2.000 Ft/egyed értékkel) 1.000.000 Ft/egyed értékig terjed (a védett hangyafajoknál a természetvédelmi érték nem az egyedre, hanem bolyra a vonatkozik). Védett növények esetében a természetvédelmi érték 5.000 – 250.000 Ft/egyed. A kiemelt oltalmon belül a fokozott védettség 100.000 Ft/egyed értékkel kezdődik.

Ami pedig a kiemelt oltalom alatt álló területeket illeti, a Natura 2000 területek kerekítve 40 %-a egyben védett természeti terület is.

Sajátosan új a helyzet 2017 óta erdőterületen. Az erdőről, az erdő védelméről és az erdőgazdálkodásról szóló 2009. évi XXXVII. törvény (Evt.) 68. §-a szerint az erdő nem anyagi jellegű szolgáltatásainak a hasznosítása is erdei haszonvételnek minősül. Az erdei haszonvételeket az Evt.-ben meghatározott feltételekkel az erdőgazdálkodó gyakorolhatja, illetve gyakorlásának feltételeit (amennyiben jogszabály másként nem rendelkezik) az erdőgazdálkodó jogosult meghatározni. Az erdő nem anyagi jellegű szolgáltatásainak a haszonvétele – „az erdő közjóléti szolgáltatásainak üzleti célú hasznosítása” – tehát erdei haszonvétel [Evt. 68. § l) pont], amit egyébként [az Evt. 69. § (5) bekezdésében foglalt rendelkezésnek megfelelően] természetvédelmi elsődleges rendeltetésű erdőben a védett természeti terület természetvédelmi kezeléséért felelős szerv az erdőgazdálkodási tevékenységgel összhangban az erdőgazdálkodó előzetes értesítése mellett gyakorolhatja.

Tehát még az erdők nem anyagi jellegű szolgáltatásainak hasznosítása, így a bemutatása is kötődik az erdőgazdálkodóhoz, az erdő „kezelőjéhez”. A védett természeti területek és a védett természeti értékek bemutatását kizárólag a természetvédelmi kezelőnek kellene végeznie, megfelelő elhatárolással és pontokon kapcsolódva a turizmus részeként működő idegenvezetéshez.

Ugyancsak erdei haszonvételnek minősül az erdei forrásvíz hasznosítása [Evt. 68. § m) pont]. Az 5 l/perc tartós vízhozam feletti forrás azonban (akkor is, ha időszakosan elapad) – akár erdőterületen, akár azon kívül található –, a Tvt. 23. § (2) bekezdése és a (3) bekezdés b) pontja alapján ex lege, azaz a törvény erejénél fogva védett természeti terület, a Tvt. 28. § (5) bekezdés szerinti természeti emlék. Mindez azt jelenti, hogy az erdei források vagyonkezelője az erdőgazdálkodó, az 5 l/perc tartós vízhozam feletti források természetvédelmi kezelője pedig művelési ágtól vagy gazdálkodótól függetlenül a működési terület szerinti nemzeti park igazgatóság.

2019 © Dr. Temesi Géza

KEZELÉS ÉS GAZDÁLKODÁS A TERMÉSZETBEN

Fogalmak helytelen használatának megelőzése érdekében és figyelem felhívási szándékkal adjuk közre fenti címmel tájékoztatási célú összefoglaló írásunkat az alapvető értelmezésekről.

A kezelés sokjelentésű szó. Jelentheti emberi szándék szerinti változás létrehozását, állapot fenntartását vagy elérését. Jelentheti orvosi tudás, orvosi módszerek alkalmazását betegség kóros folyamatainak csökkentésére. Jelentheti gazdálkodás érdekében végzett tevékenységet, kézben tartást stb. Mindig pontosan meg kell azonban határozni – rendszerint jelző alkalmazásával –, hogy mit jelent a szó, miről is van szó. Ennek hiányában félreértések fordulhatnak elő, ami téves következményekkel járhat. A szó fogalomnak a kifejezése, amit gyakran jogszabályok határoznak meg, mint jogi alapfogalmat, jogi szakkifejezést az adott jogterületen és szakterületen.

A gazdálkodás általános értelmezésben erőforrások, anyagi javak ésszerű és céltudatos felhasználását jelenti szükségletek kielégítése céljából, amelynek sok területe van, és különböző irányultságai (profittermelés, bölcs hasznosítás stb.) lehetnek.

A természet védelme és fenntartható használata érdekében a természeti területek és értékek általános védelme vagy kiemelt oltalma szükséges. A természetre irányuló aktív tevékenységek a természetvédelmi kezelés, az élőhelykezelés, a természettel összefüggő vagyonkezelés és a (természet)gazdálkodás (erdőgazdálkodás, vadgazdálkodás, halgazdálkodás, vízgazdálkodás stb.). Sajátos fogalom az erdőkezelés. Lássuk ezeket a szakmai fogalmakat részleteiben!

   1. Természetvédelmi kezelés

A természetvédelmi törvény (Tvt.) alapján természetvédelmi kezelésnek minősül a védett természeti érték, terület felmérését és nyilvántartását, megóvását, őrzését, fenntartását, bemutatását, valamint helyreállítását célzó tevékenység.

A természetvédelmi kezelés és a gazdálkodás is országos jelentőségű védett természeti területeken kötelező erejű, 10 évente felülvizsgálandó természetvédelmi kezelési tervek, helyi jelentőségű védett természeti területeken szintén kötelező erejű 10 éves önkormányzati természetvédelmi tervek, védett természeti területnek nem minősülő Natura 2000 területeken pedig ajánlásokat tartalmazó fenntartási tervek alapján folyik, a jogszabályi előírásoknak megfelelően. A természetvédelmi kezelési terv a területet védetté nyilvánító miniszteri rendelet, illetve önkormányzati rendelet része.

Az országos jelentőségű védett természeti területek és a Natura 2000 területek természetvédelmi kezelésért felelős állami szerve a működési terület szerinti nemzeti park igazgatóság.
A helyi jelentőségű védett természeti területek természetvédelmi kezelője az illetékes települési önkormányzat.
A védett természeti értékek, beleértve a barlangokat is, és az Európai Közösségben természetvédelmi szempontból jelentős fajok természetvédelmi kezelői a nemzeti park igazgatóságok.

A kiemelt oltalom alatt nem álló (nem védett) természeti területeknek és természeti értékeknek természetvédelmi kezelése, illetve kezelője nincs, de általános védelem alatt állnak.

   2. Élőhelykezelés, erdőkezelés

További kezelési fogalmak az élőhelykezelés és az erdőkezelés.

Az élőhelykezelés a különböző élőhelytípusokra, illetve a védett növény- és állatfajok kedvező életfeltételeinek biztosítására vonatkozó természetvédelmi célú szükséges beavatkozásokat jelenti, ami a védett természeti területek és értékek természetvédelmi kezelésének része.

Az erdőkezelésnek jogi és erdészeti szakmai értelmezése van.
Az erdőtörvény (Evt.) szerinti erdőkezelés fogalom önálló erdőgazdálkodási egység tulajdonosa általi hasznosítási formát jelent erdőkezelőként nyilvántartott erdészeti szakirányító vállalkozás kezelésébe adása útján, erdőkezelési szerződéssel.
A fogalom szakmai értelmezése erdő fenntartásának, művelésének és használatának, azaz az erdőgazdálkodásnak az erdészeti szakmai tartalmát jelenti.

   3. Vagyonkezelés

A vagyonkezelés (írásunk tárgyában, és egyszerűsítve) kincstári vagyont képező állami tulajdonú, illetve törzsvagyont képező önkormányzati tulajdonú védett természeti, Natura 2000, vagy kiemelt oltalom alatt nem álló terület, továbbá természeti értékkel összefüggő önálló állami vagyoni értékű jog vagyonkezelési szerződés alapján történő hasznosítását jelenti. Alapvető példák az alábbiak.

Az állami tulajdonú országos jelentőségű védett természeti területek (kincstári vagyonon belül korlátozottan forgalomképes nemzeti vagyon) és a Natura 2000 területek vagyonkezelői többek között és művelési ágtól függetlenül a nemzeti park igazgatóságok.
Kiemelt oltalom alatt nem álló és védett állami erdőterületek (kincstári vagyonon belüli nemzeti vagyon) esetében az erdészeti zártkörű részvénytársaságok a vagyonkezelők (a nemzeti park igazgatóságok által vagyonkezelt mintegy 40 ezer hektár erdő kivételével), más művelési ágú területeken pedig további vagyonkezelő szervek.
A barlangok (kizárólagos állami tulajdonba tartozó kincstári vagyon) vagyonkezelője a működési terület szerinti nemzeti park igazgatóság.

   4. Gazdálkodás (természetgazdálkodás, természethasználat, természeti haszonvételek)

A természet használata, hasznosítása egyes természeti erőforrásokkal folytatott gazdálkodás kereteiben valósul meg a gazdálkodó tulajdonában vagy vagyonkezelésében álló, illetve vagyoni értékű jogot (haszonbérlet, vadászati jog, halgazdálkodási jog stb.) jelentő területen.

Az erdőgazdálkodás az erdőnek az Evt.-ben foglaltak szerinti fenntartására, közérdekű funkcióinak biztosítására, őrzésére és védelmére, az erdővagyon bővítésére, valamint az erdei haszonvételek (kivétel vadászati jog) gyakorlására irányuló tevékenységek összessége.
A vadgazdálkodás a vadállomány és élőhelyének védelmével, és a vadállomány szabályozásával kapcsolatos, a Vtv.-ben foglaltak szerinti tervszerű tevékenység.
A halgazdálkodás a természetes vizek halállományának védelmével, megújításával és hasznosításával összefüggő tevékenységek, valamint az akvakultúra és az egyéb haltermelési tevékenységek gyűjtőfogalma a Hhvtv.-nek megfelelően.
A vízgazdálkodásról, a vizek hasznosításával, hasznosítási lehetőségeinek megőrzésével és a vízkárok elhárításával összefüggő feladatokról lásd a vízgazdálkodási törvényt (Vgtv.).
További gazdálkodók a természeti, a védett természeti és a Natura 2000 területeket érintően is többek között a mezőgazdálkodók.

A vadgazdálkodáshoz és a halgazdálkodáshoz a fogalmakat illető kiegészítés szükséges.

A vadászati jog a földtulajdonjoghoz kötött vagyoni értékű jog, amely a vadászterületnek minősülő terület tulajdonosát illeti meg. A vadászati jog a vadászterületen lehet önálló (a vadászterület egy személy tulajdonában van) és társult (a vadászterület több személy tulajdona, akik vadászati joggal rendelkező tulajdonosi közösséget alkotnak). Az önálló vadászati jog közvetlenül gyakorolható, illetve haszonbérbe vagy vagyonkezelésbe adható, a társult vadászati jog pedig kizárólag haszonbérbe adással hasznosítható a Vtv. rendelkezéseinek megfelelően. (Állami önálló vadászati jog esetén a vagyonkezelésbe adás vagy a nyilvánosan meghirdetett haszonbérbeadás jöhet szóba, míg más esetekben a haszonbérbe adás alkalmazható.) A vadászatra jogosult (=vadgazdálkodó) a vadászati jog gyakorlása esetén a vadászterület tulajdonosa, haszonbérbe vagy vagyonkezelésbe adás esetén a haszonbérlő vagy a vagyonkezelő.

A halgazdálkodási jog, mint vagyoni értékű jog a halgazdálkodási vízterületen az államot, törvényben (Hhvtv.) meghatározott esetekben az önkormányzatot illeti meg. A halgazdálkodási jog vagyonkezelésbe, haszonbérbe, vagy alhaszonbérbe adással hasznosítható a Hhvtv. rendelkezéseinek megfelelően. (Haszonbérbe adás nyilvános pályázat vagy a miniszter általi kijelölés útján történhet, míg vagyonkezelési szerződés különleges rendeltetésű halgazdálkodási vízterület esetén alkalmazható.) A halgazdálkodási jog jogosultja (halgazdálkodásra jogosult, =halgazdálkodó) a haszonbérlő vagy a vagyonkezelő, alhaszonbérbe adás esetén pedig az alhaszonbérlő.

A természetben folytatott gazdálkodás hosszú távú terveknek megfelelően történik:
►erdőgazdálkodást erdőterületeken az erdőgazdálkodók (100 %-os állami tulajdonú erdészeti zártkörű részvénytársaságok és a magán-erdőgazdálkodók) 10 éves erdőtervek alapján,
►vadgazdálkodást – vadászatot vadászterületeken a vadászatra jogosultak 20 éves vadgazdálkodási üzemtervek szerint,
►halgazdálkodást halgazdálkodási vízterületeken a halgazdálkodásra jogosultak törvényben (Hhvtv.) meghatározott esetekben 5 éves halgazdálkodási tervek szerint folytatnak.

   5. Példák és adatok

A fentieknek megfelelően a 10 nemzeti park igazgatóság – működési területeikkel lefedve az ország teljes területét – ellátja a természetvédelmi kezeléssel kapcsolatos feladatokat több mint 2 millió hektár védett és Natura 2000 területen. Vagyonkezelést végez közel 300 ezer hektáron, azon belül pedig közvetlen gazdálkodást (erdőgazdálkodást, vadgazdálkodást, mezőgazdálkodást stb.) annak mintegy felén, természetvédelmi céloknak és érdekeknek alárendelten.

A 22 állami erdészeti zrt. vagyonkezelést és erdőgazdálkodást folytat kerekítve egy millió hektár állami erdőterületen, amely összterületnek több mint 80 %-án vadászatra jogosultként egyben vadgazdálkodik is.

Részleteket lásd a vonatkozó jogszabályokban: Tvt., Evt., Vtv, Hhvtv., Vgtv. és végrehajtási rendeleteik. Végül néhány gyakorlati kiegészítéssel szolgál az alábbi három ábra.

A hazai nagyvadállomány magas létszáma miatt az erdőfelújítások során és a mezőgazdasági kultúrákban okozott vadkár elleni védekezést szolgálhatja a vadvédelmi kerítés. Lásd a vonatkozó vadászati jogszabályokat (Vtv. és vhr.).

Külföldi példa hazai fogalmakkal: a korábbi helytelen erdőgazdálkodás, erdőkezelés és természetvédelmi kezelés negatív eredménye a Magas-Tátrában – természeti csapás (viharkár) 2004-ben az erdőkben gazdag Szlovákiában, lásd http://www.magas-tatra.info/2011/11/het-evvel-vihar-utan.html

Natura 2000 területeink károsítása gazdálkodási, természetvédelmi kezelési és igazgatási problémákat egyaránt jelez. Egy fő állami természetvédelmi őr országos átlagban 370 km²-es, védett természeti értékek őrzésére is kiterjedő működési területén belül több mint 8000 ha védett és Natura 2000 terület őrzését látja el, további természetvédelmi kezelési és egyéb feladatai mellett.

 2019 © Dr. Temesi Géza

ÖKOSZISZTÉMA-SZOLGÁLTATÁS

Évtizedünk egyik új fogalma a tudományos és a politikai kommunikációban az ökoszisztéma-szolgáltatás. Felkapott óriási témakör, lehet belőle értekezni, szakdolgozatot írni, doktorálni, végtelen terjedelemben lehetséges a témát kutatni, publikálni.

A természet védelméről szóló 1996. évi LIII. törvény a 4. § r) pontjában határozza meg a fogalmat (hatályos 2017. január 1-től), amely szerint: „ökoszisztéma-szolgáltatás azok a javak (termékek és szolgáltatások), amelyeket az ökológiai rendszer természetes vagy átalakított formájában nyújt, növelve a társadalom és tagjainak jóllétét.”

A Föld népessége folyamatosan nő, évszázadunk közepére elérheti a 9,7 milliárdot, ami 1950 óta közel négyszeres növekedést jelent száz év alatt. Az emberek több mint fele városokban él, az urbanizálódás a népességrobbanással párhuzamosan egyre fokozódik. A Föld ökoszisztémáit eddig nem látott mértékben terheli az élelmiszer, a víz, a fa, a tüzelőanyag és más természeti javak iránti igény kielégítése, visszafordíthatalan változásokat okozva a természetben, csökkentve a biológiai sokféleséget. Az emberi jóllét nagymértékben függ az ökoszisztémák által nyújtott szolgáltatásoktól, amelyeket értékelni kell annak mindkét értelmében, és vizsgálni a fenntartható fejlődés szempontjából. A fenntartható fejlődés alapvető pillére a természeti környezet (ha úgy tetszik az ökoszisztémák), amelyben és amelyből él a gazdasági pillér és a társadalmi pillér. A fenntarthatóság a megújulás mértékéig történő használatot jelent. Sajnos fenntarthatósági válság érzékelhető, az agrárium pedig jelentősen csökkenti a biológiai sokféleséget.

Az ökoszisztéma-szolgáltatásoknak négy csoportja van:

1. ellátó szolgáltatások (anyagi javak: élelmiszer, víz, üzemanyag stb.),
2. kulturális szolgáltatások (nem anyagi szolgáltatások: rekreáció, turizmus stb.),
3. szabályozó szolgáltatások (pl. éghajlat szabályozás, víztisztítás),
4. fenntartó szolgáltatások (a fentiekhez nélkülözhetetlenek, például tápanyag-körforgás).

A fogalom megnevezése lehetne „természeti szolgáltatás” is, de az ökoszisztéma tudományosabban hangzik. A szolgáltatás megnevezés sem teljesen találó, részben félrevezető. Lehet persze hivatkozni az angolból fordításra.

Köszöntöm az Olvasót. Ha az írás felkeltette az érdeklődést, a témakör publikációit az interneten is érdemes tanulmányozni, csak a forrás legyen hiteles!

© Dr. Temesi Géza

NEM ESZMEI ÉRTÉK…

…ellenkezőleg: gyakorlati. A védett, fokozottan védett természeti értékek közül a növények, állatok, gombák, zuzmók és ásványok egyedéhez, illetve példányához pénzben kifejezett értéket rendel a jog, ugyancsak a védett növény- és állatfajok között nem szereplő, az Európai Közösségben természetvédelmi szempontból jelentős növény- és állatfajok egyedeihez is. Ez a Tvt. és a Btk. által pénzben kifejezett értéknek nevesített természetvédelmi érték nem eszmei, hanem olyannyira gyakorlati érték, hogy:

►a védettség, a veszélyeztetettség, a természetvédelmi kiemelt oltalom mértéke, fokozata alapján kerül meghatározásra,

►bűncselekményi értékhatárok és a büntetőeljárás alapja (élő szervezet esetében),

►a természetvédelmi hatóság által kiszabott természetvédelmi bírság számításának alapja, és

►a károkozás vagyoni kárszámításának is az alapját képezi.

Helytelen megnevezés tehát az „eszmei” érték, mert egyrészt a jog nem alkalmazza, illetve nem így nevesíti ezt az értéket, másrészt ez az érték a természetvédelmi jogalkalmazás gyakorlati alapja, a gyakorlati pedig az eszmeivel ellentétes fogalom. A helyes megnevezés: pénzben kifejezett érték, vagy természetvédelmi érték, tessék így használni a világhálón is! Összege 5.000 Ft – 1.000.000 Ft/egyed, ásványok esetében 10.000 Ft – 100.000 Ft/példány.

Az egyed fogalmába beletartozik élő szervezet esetében mind a Tvt., mind a Btk. alkalmazásában:

►az élő szervezet,

►annak valamennyi fejlődési szakasza, alakja, állapota és származéka,

►az elpusztult élőlény,

►az a termék vagy készítmény, amelyről csomagolása vagy egyéb irat, adat, illetve körülmény alapján megállapítható, hogy a felsoroltak valamelyikéből készült vagy származó összetevőt tartalmaz.

A 21/2007. (VI. 20.) KvVM rendelet szerint ásványi példánynak minősül az ásvány szabad szemmel is látható méretű kristálylapokkal határolt egyede vagy más rendezett külső alakkal rendelkező halmaza.

© Dr. Temesi Géza 

REPÜLŐ PATKÁNYOK…

…..hangzott el korábban egy rádióműsorban, de másutt is megjelent már a jelzős, megbélyegzőnek szánt állatnév. Ez a környezetvédelmi téma legfeljebb annyiban lehet a természetvédelmet (madárvédelmet) érintő kérdés is, hogy jellemzően emberi környezetben ugyan, de szabadon élő, nem tenyésztett állatfajról van szó. Szeretik vagy utálják, nem nevezik természeti értéknek, nincs semmiféle természetvédelmi besorolása és oltalma, de „Isten világának teremtménye”, az emberi környezet, az élővilág (mint környezeti elem) része a városokban sok kárt okozó nagy létszámú, túlszaporodott galamb is. A szirti galamb háziasított változatának, a házigalambnak az elvadult alakjáról, a parlagi galambról van szó (nevezik városi galambnak is). A galamb háziasítása egyébként kb. 5.000 évvel ezelőtti történet. A városi galamb szennyezésével és más módon is gyakran mérhetetlen károkat okoz az épületeken, az építményeken, szobrokon, a műemlékeken, nemzeti kincseinken, a műszaki létesítményeken, közterületeken egyaránt. Egyetlen ellensége a házimacska.

Rádióriport keretében egy madarász szakember is kifejtette már a kérdésben álláspontját. Hozzászólásának lényege az volt, hogy más is szennyez, például a közlekedés, ahhoz képest a galambok szennyezése elhanyagolható, és az etetésük sem probléma, mert élelmiszer-szükségletüknek csak töredékét jelenti az idősek és mások általi etetgetés.

Ez tipikus és gyakran tapasztalható magyaros és szűklátókörű hozzáállás egy problémához, hogy igaz ugyan a károkozás, de más meg másféle kárt okoz, vagy másfajta tevékenységgel okozza ugyanazt vagy még nagyobb kárt. Amikor a természetben a zavaró kutyás a kerékpárosra, a bringás a lovasokra, a lovasok a terepmotorosokra, ők meg a szemetelőkre, illegális hulladéklerakókra mutogatnak, hogy a másik.….

A galamb és a galambürülék szennyez, károsít, fertőzhet, betegséget terjeszthet, igaz hogy más is, de a galamb is, maradjunk ennyiben! Tessék egy kicsit körülnézni fővárosunk egyes kerületeiben, pályaudvarainkon és a vidéki nagyvárosokban! A galambetetés pedig kenyérrel, ezzel-azzal a madárnak sem jó, és ha kevés is, az odaszokásukat és végül a szaporodásukat azonban elősegíti.

Előszeretettel szállnak be a galambok a lakótelepi erkélyekre, háztetőkre, esőcsatornába, ahol fészket is raknak, savas ürülékükkel teleszennyezik, károsítják az épületeket, és mintegy tízféle emberre veszélyes betegséget terjeszthetnek. Az erkélyeket speciális hálóval lehet csak hatékonyan védeni ellenük.

A problémát kezelni kell, ebben szerepe lehet az önkormányzati, az egészségügyi, az állatvédelmi és a környezetvédelmi szerveknek, szervezeteknek egyaránt. Intézkedéseket nem tapasztalunk, talán a jogszabályi alapok sem megfelelőek, az emberi hozzáállás pedig kritikán aluli nem csak nálunk, de számos más országban, neves külföldi városokban is.

Lássunk egy részletes publikációt a Magyar Madártani és Természetvédelmi Egyesülettől: http://www.mme.hu/parlagi_galambok.