FEGYVEREK
A fegyver (a szó ősmagyar eredete: fádvár) olyan támadásra vagy védekezésre szolgáló eszköz, amely azok hatótávolságát és hatásfokát megnöveli. A természetben élő ősember létfenntartásra, védekezésre és élelemszerzésre, elsősorban vadászatra használta ősi fegyvereit, majd a fejlődő emberiség az egymás elleni csatákban, háborúkban, később harci játékokban, lovagi tornákban, sportban is. Korunkban sokféle rendkívül fejlett fegyver is létezik, és a „fegyver” nem csak összetett érzelmeket kiváltó szó, hanem az egyik legtágabb tartalmú és terjedelmű fogalommá vált.
A fegyverek csoportosítása sokféle szempont szerint lehetséges, amibe a teljesség igénye nélkül, ízelítőül az alábbiak nyújtanak betekintést.
1. A fegyver alapvető rendeltetése, célja, alkalmazása szerint lehet:
1.1 védő, önvédelmi fegyver,
1.2 vadászfegyver,
1.3 szolgálati (rendészeti) fegyver,
1.4 sportcélú fegyver,
1.5 támadó, hadászati, katonai fegyver.
2. A fegyver a mozgathatósága szerint lehet:
2.1 kézifegyver,
2.2 telepített hadászati fegyver,
2.3 mozgatott hadászati fegyver.
A képeken különböző pengehosszúságú tőrkések és
éles maroklőfegyverből átalakított félautomata gázpisztolyok
láthatók
3. A működtetés, a hatórész mozgása szerint a fegyver lehet:
3.1 emberi erővel működő hideg fegyver,
3.1.1 szálfegyver (pl. bot, tőrkés, kard, fokos, lándzsa),
3.1.2 hideg lőfegyver (pl. parittya, csúzli, íj, számszeríj),
3.2 meleg lőfegyver, lőporos tűzfegyver (csöves lőfegyver),
3.2.1 egylövetű, utántöltős lőfegyver,
3.2.2 ismétlő lőfegyver,
3.2.3 öntöltő (félautomata) lőfegyver,
3.2.4 önműködő (automata) lőfegyver.
3.3 további, hadászati fegyverek.
4. A hatótávolság szerint a fegyver lehet:
4.1 közelható fegyver (pl. szálfegyverek, hideg lőfegyverek, maroklőfegyver),
4.2 kis hatótávolságú fegyver (pl. számszeríj, csöves tűzfegyver),
4.3 nagy hatótávolságú fegyver (hadászati fegyverek).
A képeken balról jobbra: 7x64-es kaliberű golyós ismétlő vadászlőfegyver, 16-os sörétes duplapuska, 9 mm-es Flobert kertipuska és 4,5 mm-es légfegyver
Mai világunkban a természettel és védelmével összefüggésben alkalmazott egyes fegyverek az 1.1; 1.2; (1,3); 2.1; 3.1.1; 3.2.1; 3.2.2; 3.2.3; 4.1 és 4.2 alatti fegyverkörökből kerülnek ki. Ezeket a fegyvereket a vadászok, a hivatásos vadászok, az erdő őrzésével megbízott erdészeti szakszemélyzet, a hivatásos halőrök, a mezőőrök és a természetvédelmi őrök használják, illetve viselik.
A fegyvereket és használatukat jogszabályok szabályozzák. A lőfegyverekre vonatkozó megalapozó jogszabályok a következők:
2004. évi XXIV. törvény a lőfegyverekről és lőszerekről (fegyvertörvény, Ftv.),
253/2004. (VIII. 31.) Korm. rendelet a fegyverekről és lőszerekről (vhr.).
További részleteket lásd a fegyverekkel foglalkozó alábbi társasági belső kiadványban.
Temesi Géza (2019): Fegyver- és távcsőismeret. Ismeretterjesztő kiadvány, Országos Természetőr Társaság, Budapest – Pécs, 32 pp.
Korábbi azonos tárgyú kiskönyv-kiadvány harmadik kiadásaként megjelent ezen publikáció célja az olvasó megismertetése – a természetvédelemmel való kapcsolódások miatt – a fegyvertani és a távcsövekkel összefüggő alapismeretekkel.
A Fegyverismeret című rész a fegyverekkel kapcsolatos fogalmakkal, a kaliberjelölésekkel, a ballisztikai jellemzőkkel, a vadászlőfegyverekkel, a kerti puskákkal, a légfegyverekkel, a maroklőfegyverekkel és a gázfegyverekkel foglalkozik, majd a fegyverkezelés tízparancsolatával zárul. További rész a Távcsőismeret a messzelátóról, a céltávcsőről és a geodéziai távcsőről.
A kiadványt lásd:
Dr. Temesi Géza
