Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 

TERMÉSZETHASZNÁLAT

Az ember a természet szülötte, és létezése óta használja, birtokolja, hasznosítja a természetet. A természet birtoklása és hasznosítása az ember és a természet kapcsolatrendszerének egyik meghatározó alrendszere, míg a másik alrendszer a természet védelme, mindkettőnek pedig egymással összefüggésben is a tartamosság, a fenntarthatóság kell hogy legyen a célja.

A természettel, illetve a természethasználattal összefüggésben is az Ingatlan-nyilvántartásról szóló 1997. évi CXLI. törvény (Inytv.) 11. § (1) és (2) bekezdése alapján az ingatlan-nyilvántartásban szereplő terület a földrészlet: a föld felszínének természetben összefüggő, közigazgatási vagy belterületi határ által meg nem szakított területe, amelynek minden részén azonosak a tulajdoni vagy a vagyonkezelői (kezelési) viszonyok, és amit művelési ágak és művelés alól kivett területek szerint alrészletekre kell bontani. Az ingatlan területét méterrendszerben (hektár, négyzetméter) kell nyilvántartani. A mező- és erdőgazdasági művelés alatt álló földet – a rendszeres földhasznosítási módra tekintettel, a természetbeni állapotnak megfelelően – szántó, rét, legelő, … , nádas, erdő és fásított terület művelési ágban, illetve halastóként, vagy művelés alól kivett területként kell nyilvántartani. A művelési ágakat az Inytv. végrehajtására kiadott 109/1999. (XII. 29.) FVM rendelet IV. FEJEZETE (lásd 37 – 48. cím alatti 40 – 51. §) határozza meg a következő sorrendben: szántó (40. §), rét (41. §), legelő (42. §), szőlő (43. §), kert (44. §), gyümölcsös (45. §), nádas (46. §), erdő (47. §), fásított terület (48. §), halastó (49. §), művelés alól kivett területek (50. §). E bevezető után lássuk az írás végén felsorolt törvényeknek és azok végrehajtási rendeleteinek keretei között folytatható természethasználat témáját!

TERMÉSZETHASZNÁLAT, TERMÉSZETHASZNOSÍTÁS

A természeti erőforrások hasznosítás, a természeti haszonvételek, rövidebb megnevezéssel a természethasználat alapvető formái a természeti területen természeti értékekkel folytatott természetgazdálkodás, valamint a természeti környezet immateriális javainak a kihasználása. Utóbbi egyik meghatározó területe a turizmus, amelyen belül a természetvédelemmel harmonizált szolgáltatás az ökológiai turizmus (ökoturizmus, fenntartható turizmus).

A természetgazdálkodás fő ágazatai az erdőgazdálkodás (erdőművelés, erdőhasználat), a vadgazdálkodás – vadászat és a halgazdálkodás – halászat – horgászat.

Ezeknek az ágazatoknak a jogszabályai nem csak a gazdálkodást szabályozzák a fenntarthatóság alapvető rendező elvének az érvényesülése érdekében, hanem közvetlenül és közvetve a természet általános védelmét is szolgálják.

A természetvédelem a fenntarthatóság alapfeltétele, a természetgazdálkodásnak ezért a javak használata mellett hosszú távú tervezési rendszerekre alapozva szolgálnia kell a fenntartható fejlődést és a természet védelmét is. Az erdészek erdősültségünk, az erdők természetességi állapotának és az élőfakészletnek a folyamatos növelésével (az évenkénti fakitermelés mennyisége az évi bruttó folyónövedéknek alig 60 %-a), a vadászok a vad- és élőhelyvédelemmel, valamint a vadállomány szabályozásával, a halgazdálkodók pedig a halállomány és természetes vizeink védelmével járulhatnak hozzá természeti környezetünk általános védelméhez és a fenntartható fejlődéshez.
motorfuresz.png

Az erdőgazdálkodás gyakorlata nem mentes a természetvédelmi problémáktól. Az akácosok területi aránya magas. Az örökerdő üzemmód minél szélesebb körű alkalmazására volna szükség. A vadgazdálkodás terén túltartott a nagyvadállomány, nagy létszámú az apróvad ragadozó vad, magasak a vadkárok. A halgazdálkodásban a halállomány és élőhelyének fokozottabb védelme szükséges a rendkívül nagy létszámú horgász aktív közreműködésével.

20170314_205934-1.jpg
A természet használatával és védelmével összefügg a termőföld mezőgazdasági művelése és az állattenyésztés, azon belül a méhészet is. Az intenzív mezőgazdálkodás és közvetve a kisállattenyésztés számos természetvédelmi problémát vet fel. A méhészettel a háziméh elősegíti a növényi beporzást, ellentmondás a természetvédelemmel a fokozottan védett gyurgyalag (méhészmadár) és az akác miatt lehetséges. Az akác a természetvédelmi szakmai álláspont szerint inváziós faj, ugyanakkor a méhészeknek kedvezően hungarikum. Cél a biogazdálkodás (ökológiai gazdálkodás). Ugyancsak összefügg a természet és a környezet védelmével a vízügy, a víztisztaság-védelem.

Védett természeti területen a kötelező erejű természetvédelmi kezelési tervnek megfelelő, Natura 2000 területen pedig a fenntartási tervre alapozott gazdálkodás folytatható valamennyi fenti területet érintően.

Jellemző országunkban a természet önző, illegális és tiltott használata is. A terepmotorozás és terepkerékpározás védett természeti területeken, erdőkben, az IQ-deficites emberek hulladéklerakása és szemetelése a természetben, a lopások (faanyag, gyógynövény, termés) és az orvvadászat sem ritka jelenségek. 

A természet használatával és védelmével összefüggő, törvényi szintű főbb jogi szabályozások

1993. évi CXIV. törvény az állattenyésztésről (Áttv.)

1995. évi LIII. törvény a környezet védelmének általános szabályairól (Ktv.)

1995. évi LVII. törvény a vízgazdálkodásról (Vgtv.)

1996. évi LIII. törvény a természet védelméről (Tvt.)

1996. évi törvény a tűz elleni védekezésről, a műszaki mentésről és a tűzoltóságról (tűzvédelmi törvény)

1997. évi CXLI. törvény az ingatlan-nyilvántartásról (Inytv.)

1996. évi LV. törvény a vad védelméről, a vadgazdálkodásról, valamint a vadászatról (Vtv.)

2007. évi CXXIX. törvény a termőföld védelméről (Tfvt.)

2009. évi XXXVII. törvény az erdőről, az erdő védelméről és az erdőgazdálkodásról (Evt.)

2013. évi CII. törvény a halgazdálkodásról és a hal védelméről (Hhvtv.)

2013. évi CXXII. törvény a mező- és erdőgazdasági földek forgalmáról (földforgalmi törvény)

2016. évi CLVI. törvény a turisztikai térségek fejlesztésének állami feladatairól

Felhasznált forrás (lezárva 2018): www.termeszetor.huu 

© Dr. Temesi Géza