A természetvédelemről átfogóan, a múltba visszatekintve és a hazai jelent bemutatva szól ez az ismereteket alapozó aloldal. Természetvédelemről, az élő és az élettelen természet általános védelmének és kiemelt oltalmának alapvető tudnivalóiról szól, a weboldal címének és ismeretterjesztési céljainak megfelelően, a COVID-19 vírusjárvány előtt keltezve.

FENNTARTHATÓSÁG

Az emberiség korai története küzdelem volt a saját fennmaradásáért a természet erőivel, az éghajlati feltételekkel és a különböző élőlényekkel, vadon élő állatokkal szemben, jelene és jövője pedig éppen ellenkezőleg, küzdelem a természeti környezet, a vadon élő élővilág és az éghajlati feltételek fennmaradásáért.

Az emberiség társadalmi, gazdasági, szellemi fejlődése ugyanis

• véges erőforrású térben folyik, amelyben
• a természeti erőforrások lehetnek megújulók és nem (vagy csak igen lassan) megújulók, de
• a megújulók (pl. az erdők) is kimeríthetőek.

Mindezekért fontos a fenntarthatóság, a fenntartható fejlődés rendező elve.

A fenntartható fejlődés (a fogalom kb. 30 éves) a jelen szükségleteinek a kielégítése anélkül, hogy csökkentené a jövendő generációk esélyét a saját szükségleteinek a kielégítésére. Más megfogalmazásban a fenntartható fejlődés a folytonos szociális jólét elérése az ökológiai eltartóképesség határain belül, tehát az emberiség mindenkori szükségleteinek kielégítése a környezet védelmével, a természeti erőforrások jövő generációk számára történő megőrzésével egyidejűleg. (Az erdészetben az erdőkre – erdőgazdálkodásra leszűkítve hasonló fogalom a tartamosság.) Meg kell tehát előzni a környezet veszélyeztetését, károsítását, elhasználódását, a természeti erőforrások túlhasználatát, kimerítését. A környezethasználat és a természeti haszonvételek nem haladhatják meg a környezeti terhelhetőséget (határértékek!) és a megújulás mértékét ill. ütemét.

A fenntartható fejlődésnek 3 pillére van:

• az ökológiai pillér (természeti környezet),
• a társadalom és
• a gazdaság.

A civilizációnak: a társadalomnak és a gazdaságnak bele kell férnie a természeti környezetbe, ami csak környezettudatossággal, a környezet és a természet védelmével lehetséges.

A környezetvédelem a környezeti elemek [mesterséges környezet (települések, infrastruktúrák, hulladékgazdálkodás), levegő, víz, föld, élővilág] védelme, olyan tevékenységek és intézkedések összessége, amelyeknek célja a környezet veszélyeztetésének, károsításának, szennyezésének megelőzése, a kialakult károk mérséklése vagy megszüntetése, a károsító tevékenységet megelőző állapot helyreállítása.

A természetvédelem a tájak és élőhelyek, a természeti és a védett természeti területek és értékek általános védelmét illetve kiemelt oltalmát, valamint a Natura 2000 területek közösségi szintű védelmét jelenti (a közösségi jelentőségű jelölő fajokkal és jelölő élőhelyekkel).

A környezetvédelem és a természetvédelem egymásra kölcsönösen hat, egymással összefüggésben, részben átfedésben van [pl. élővilág – vadon élő növények és állatok; föld – erdőtalaj; épített (mesterséges) környezet – táj; víz – vizes élőhelyek, források stb.]. A bioszféra, mint globális ökológiai rendszer védelme ugyanis a cél, ami a természetvédelmi és a környezetvédelmi alapelveknek megfelelően, azok együttes érvényesítésével érhető el (komplementer elv, globális szemlélet elve, fenntarthatóság elve stb.).

A természetvédelem terén a területi védelemben szintén jelentős átfedés van az országos jelentőségű védett természeti területek és az Európai Unió Natura 2000 ökológiai hálózatának hazai területei között. Az átfedés egymást jól kiegészíti, és a területi, élőhelyi, faji védelmet uniós és hazai szinten kölcsönösen erősíti.

Lásd az alábbi didaktikai ábrát (szerk.: Temesi G.) és a következő írásokat is!

© Dr. Temesi Géza

A TERMÉSZETVÉDELEMRŐL

1. Miről szól a természetvédelem?

Természetvédelem alatt értjük:

• a természeti értékek és területek, tájak, azok természeti rendszereinek, biológiai sokféleségének általános védelmét, valamint
• a védett természeti értékek és területek kiemelt oltalmát.

A természetvédelem

• megóvást, megőrzést, védelmezést,
• veszélyeztető jelenségek feltárását,
• károsodás – károsítás megelőzését, elhárítását, csökkentését vagy megszüntetését,
• működőképesség, biológiai sokféleség fenntartását,
• helyreállítást és fejlesztést,
• a fenntartható használat elősegítését,
• a társadalom természet iránti igényének kielégítését

egyaránt jelenti [lásd a természet védelméről szóló 1996. évi LIII. törvény (Tvt.) 1 – 2. §!].

A természet általános védelmének kereteibe tartozik a természeti értékek és a természeti területek védelme: a tájvédelem, a vadon élő élővilág általános védelme, az élőhelyek és a természeti területek, valamint a földtani természeti értékek általános védelme.

A természeti értékek és területek kiemelt oltalmának alapja a védetté nyilvánítás, tehát tárgyai a védett természeti területek és a védett természeti értékek.

a) Védett természeti területek a nemzeti park (NP), a tájvédelmi körzet (TK), a természetvédelmi terület (TT) és a természeti emlék (TE). A nemzeti park és a tájvédelmi körzet mindig országos jelentőségű, míg a természetvédelmi terület és a természeti emlék országos és helyi jelentőségű egyaránt lehet. A Natura 2000 terület az Európai Közösségek jogi aktusaiban meghatározott nemzetközi védettségi kategóriába tartozó területet jelent.

A védett természeti területek az ország területének közel 10 %-át, míg a Natura 2000 területek több mint 21 %-át foglalják el.

Az országos jelentőségű védett természeti területekre 10 évre szóló és mindenkire kötelező erejű természetvédelmi kezelési terv készül. Hasonlóan a helyi jelentőségű védett természeti területekre önkormányzati természetvédelmi (fenntartási) terv, a Natura 2000 területekre pedig fenntartási terv készül.

b) Védett természeti értékek a védett növényfajok, a védett zuzmók és gombafajok, a védett állatfajok, a barlangok, a védett ásványok és ősmaradványok.

A természeti és a védett természeti területeken folytatható tevékenységeket, korlátozásokat, tilalmakat, továbbá a természeti és a védett természeti értékek védelmére vonatkozó szabályokat a természet védelméről szóló 1996. évi LIII. törvény; az erdőről, az erdő védelméről és az erdőgazdálkodásról szóló 2009. évi XXXVII. törvény; a vad védelméről, a vadgazdálkodásról, valamint a vadászatról szóló 1996. évi LV. törvény; továbbá a halgazdálkodásról és a hal védelméről szóló 2013. évi CII. törvény tartalmazzák.

Az országos jelentőségű védett természeti területek és a védett természeti értékek természetvédelmi kezeléséért felelős szervek a nemzeti park igazgatóságok, míg a természetvédelmi hatósági jogkört a kormányhivatali szervezetrendszer gyakorolja.

2. Történeti visszapillantás – külföldi és hazai

„A természetvédelemnek rövid az intézményes múltja, de hosszú a története” – szól a szakmai mondás. Pillantsunk hát vissza!

Történeti visszapillantás – világviszonylat
A természetvédelem szabályozása világviszonylatban az időszámítás előtti századokra tekint vissza. Kezdetekben az ún. másodlagos szabályozás volt a jellemző, amely azon fajok, területek védelmére irányult, amelyek az ember számára „hasznosak” voltak (pl. vad, erdő). Jóval később az elsődleges szabályozással már közvetlenül a természeti értékek és területek megóvása a védelem célja.
A védett természeti területek szorosan kapcsolódnak az emberi civilizációhoz.
Indiában már 2000 éve volt védett terület. Először vallási okok, majd pl. a vadászat mint kiváltság miatt nyilvánítottak természeti területeket védetté – tehát a másodlagos (közvetett) védelem valósult meg, csak később vált elsődlegessé (közvetlenné) a természeti értékek vagy területek védelme.
A világ első, mai értelemben vett védett természeti területét 1864-ben jelölték ki az Egyesült Államokban. A természetvédelem „mérföldköveinek” általában a nemzeti parkok kijelölését tartják. A világ első nemzeti parkja a Yellowstone Nemzeti Park (USA) – 1872-ben nyilvánították védetté. Ez az évszám a céltudatos és intézményes természetvédelem kezdete a világon. A második nemzeti park a (Royal) Nemzeti Park (Ausztrália) – 1879 a védetté nyilvánítás éve.
Az első európai nemzeti park, az Abiskoi Nemzeti Park Svédországban van. Az Abiskoi Nemzeti Park megalakításának dátuma 1909. május 24.

Hazai történelem
A hazai természetvédelem szabályozása a XI. századra nyúlik vissza, 1077-ben Szt. László király vasárnap tiltja a vadászatot (vallási okokból, hogy az emberek vasárnap templomba járjanak, és ne vadászni!). A XV. században, 1426-ban Zsigmond király dekrétuma az erdők kíméletes hasznosításáról szól.
Az első, mai értelemben vett természetvédelmi elképzelések a reformkorban (XIX. sz. első fele) a féktelen vadászat, madarászat és halászat elleni fellépéshez és a hód megmentéséhez fűződnek.
Az intézményes természetvédelem kezdetének az 1880 körüli évtized tekinthető, amikor megszületett az első polgári erdőtörvény, az első vadászati és az első halászatról szóló törvény.
Az első jelentős, természetvédelmi tárgyú könyvek Sajó Károly (1905) és Kaán Károly erdőmérnök (1914) tollából születettek. Kaán Károly 1931-ben, „Természetvédelem és a természeti emlékek” címmel kiadott műve közrejátszott abban, hogy az 1935. évi erdőtörvény már az erdőkről és a természetvédelemről egyaránt részletesen rendelkezett.
A magyar természetvédelem szervezetileg alapvetően az erdészetből, szakmailag pedig az erdészet és részben a vadgazdálkodás-vadászat szakterületéből, valamint a madárvédelemből és a természetvizsgálatból fejlődött ki. A természetvédelem szabályozásának alapját az erdészeti, a vadászati, a halászati és a madárvédelmi szabályozások, rendelkezések adták.

Szervezetileg a természetvédelmet a következő főhatóságok irányították:

1879 – 1954 →   Földművelésügyi Minisztérium;
1954 – 1961 →   Országos Erdészeti Főigazgatóság;
1961 – 1977 →   Országos Természetvédelmi Hivatal;
1977 – 1987 →   Országos Környezet- és Természetvédelmi Hivatal
1987 – 1990 →   Környezetvédelmi és Vízgazdálkodási Minisztérium;
1990 – 1998 →   Környezetvédelmi és Területfejlesztési Minisztérium;
1998 – 2002 →   Környezetvédelmi Minisztérium;
2002 – 2010 →   Környezetvédelmi és Vízügyi Minisztérium;
2010 – 2014 →   Vidékfejlesztési Minisztérium;
2014 – 2018 →   Földművelésügyi Minisztérium.

Amint látható, az 1879 - 2018-ig eltelt 139 év alatt 10 természetvédelemért felelős főhatóság váltotta egymást, 2018-tól pedig a 11. az Agrárminisztérium.

A természetvédelemnek 1961-től fél évszázadig volt önálló főhatósága, először 26 évig önálló országos hivatala (10 év után a környezetvédelemmel együtt), majd 23 évig ugyancsak a környezetvédelemmel együtt önálló minisztériuma.

3. A hazai törvényi szintű szabályozás nevezetes évszámai

A természet védelmének törvényi szintű szabályozása az elmúlt közel 230 év alatt a következőként alakult.

1791 – első feudális erdőtörvény;

1879 – első polgári erdőtörvény;

1883 – törvény a vadászatról;

1888 – törvény a halászatról;

1935 – törvény az erdőkről és a természetvédelemről;

1961 – törvény az erdőkről és a vadgazdálkodásról;

 – törvényerejű rendelet a természetvédelemről;

1982 – törvényerejű rendelet a természetvédelemről;

1996 – törvény a természetvédelemről;

 – törvény az erdőről és az erdő védelméről;

 – törvény a vadgazdálkodásról és a vadászatról;

1997 – törvény a halászatról és a horgászatról;

2009 – törvény az erdőről, az erdő védelméről és az erdőgazdálkodásról;

2013 – törvény a halgazdálkodásról és a hal védelméről.

4. A területi védelem nevezetes évszámai és fejlődése

A védett természeti területek közül az első természetvédelmi terület (TT) volt, mégpedig a Debreceni Nagyerdő egy része, 1939-től.
Első tájvédelmi körzetünk (TK) a Tihanyi Tájvédelmi Körzet, amely 1952-ben alakult meg.
Első nemzeti parkunk (NP) pedig a Hortobágyi Nemzeti Park – 1972.

Mérföldköveink: a nemzeti parkok megalakítása

 1.             1972          –     Hortobágyi Nemzeti Park;

 2.            1975          –     Kiskunsági Nemzeti Park;

 3.            1976          –     Bükki Nemzeti Park;

 4.            1985          –     Aggteleki Nemzeti Park;

 5.            1991/94    –     Fertőtavi/Fertő-Hanság Nemzeti Park;

 6.            1996          –     Duna-Dráva Nemzeti Park;

 7.            1997          –     Körös-Maros Nemzeti Park;

 8.            1997          –     Balaton-felvidéki Nemzeti Park;

 9.            1997          –     Duna-Ipoly Nemzeti Park;

10.           2002         –     Őrségi Nemzeti Park.

2019-ben 10 nemzeti park, 39 tájvédelmi körzet, 172 országos jelentőségű természetvédelmi terület és 90 országos jelentőségű természeti emlék van az országban.

5. A faji védelem nevezetes évszámai és fejlődése

Lássunk a faji védelemre is néhány nevezetes évszámot és a fejlődést mutató adatokat!

1901 – 132 madárfaj (énekesek) és 30 emlősfaj (rovarevő kisemlősök: sün, vakondok, denevérek) védelme.
1904 – vízirigó védelme.
1906 – fehér és fekete gólya, vércsék védelme (1. Madarak és Fák Napja).

Ezekre a védettségekre még a fajok haszna miatt került sor, tehát másodlagos védelem valósult meg.

1912 – nagy kócsag, kis kócsag, üstökös gém, kanalas gém, batla.

Ezek a fajok viszont elsőként már mint természeti érték kerültek védetté nyilvánításra, vagyis már elsődleges védelemről beszélünk. Ez azért is jelentős, mert ebben az időben még a tollért való vadászat is divat volt!

A nagy kócsag a természetvédelem „címermadara”.

Néhány évszám és adat:

1954 – 34 madárfaj védelme.

1971 – Erdélyi hérics védelme.

1974 – 96 gerinces faj védelme a madarakon kívül.
1982 – 340 növényfaj és 571 állatfaj védett (153 gerinctelen is).
1985 – 415 növényfaj és 619 állatfaj védett.
2001 – 720 növényfaj és 997 állatfaj védett.

A legutóbbi jogszabály-módosítás eredményeként 2015 novembere óta már 733 növényfaj és 1178 állatfaj áll kiemelt oltalom alatt.

6. A természetvédelmi őrzésről

A természetvédelmi őrzés több mint 90 éves múltú. A természetvédelmi őr egyik „őse” ugyanis a Kis-Balatonon 1922 – 1942 között, Ürbő-pusztán pedig 1924 után alkalmazott kócsagőr volt. Másik ős volt az 1940-es években Bátorligeten az ősláp őrzésére alkalmazott nyírlápőr.

1946 – 1972 között a természetvédelmi őrzés az erdészet szervezetén belül valósult meg az erdészeti szakszemélyzettel, vadőrökkel, de már megjelenik a beosztott erdész szintjén a természetvédelmi őr is.

1961/62-től törvényerejű rendelet, 1971-től pedig a végrehajtására kiadott kormányrendelet a természetvédelmi őrökre az erdőőrökre vonatkozó rendelkezések alkalmazását írja elő, tehát az erdőőr analógia jellemző.

Az első természetvédelmi őrszolgálat a Hortobágyi Nemzeti Park Igazgatóságnál alakult meg 1972/73-ban, 3 majd 5 fővel.

1982. évi újabb jogszabályok alapján továbbra is jellemző a természetvédelmi őrre az erdőőr, mezőőr analógia, de már megjelenik a helyszíni bírságolási jogosultság.

Történelmi mérföldkő volt az 1997. évi CLIX. törvény, és a természetvédelmi hivatali személyi okok miatt megkésett végrehajtási rendeletek (kormányrendelet, miniszteri rendelet) hatályba lépése (tv. 1998. január 1-jén, vhr.-ek 2000-ben).

Egységes, szervezett, technikailag elfogadhatóan felszerelt, korszerű Természetvédelmi Őrszolgálat így 2000 óta működik. Az állami természetvédelmi őr és az önkormányzati természetvédelmi őr jogintézménye tehát a törvényi szabályozás szintjén 1998-tól, a végrehajtási rendeletek szintjén 2000 óta működik. A természetvédelmi őrök munkáját polgári természetőrök segítik.

2012-ben a természetvédelmi őrökre és az önkormányzati természetvédelmi őrökre is vonatkozó új törvényi szabályozás jelent meg: a 2012. évi CXX. törvény az egyes rendészeti feladatokat ellátó személyek tevékenységéről.

A(z állami) természetvédelmi őr 1992-től köztisztviselői, 2011-től pedig kormánytisztviselői jogállású, 1998/2000 óta széles körű intézkedésre jogosult, állami őrzést ellátó hivatalos (hatósági) személy, aki 2013-tól a rendészeti feladatokat ellátó személyek körébe tartozik. Az önkormányzati természetvédelmi őr 1997 óta létező jogintézménye intézkedésre jogosult, önkormányzati őrzést ellátó hivatalos személyt jelent köztisztviselői jogállással, aki 2013-tól szintén a rendészeti feladatokat ellátó személyek körébe tartozik.

7. Természetvédelmi állami szervek*

* A környezet- és természetvédelem 2016. december 31. előtti felügyelőségeit felváltó kormányhivatali hatósági rendszerben 2017. január 1-től 2020. áprilisig már két alapvető szervezeti változás történt. A felügyelőségek illetékességi területének emlékeit őrző első kormányhivatali hatósági rendszert ismerteti a publikáció szövegének alászínezett része, emlékül a jövőnek a múltról. Már kormányhivatali hatóságról volt szó, de még a felügyelőségi illetékességi területekkel, amelyek egyébként környezetvédelmi, és nem természetvédelmi szempontok alapján kerültek kijelölésre. A kormányhivatali rendszerben a megyei területi illetékességi rendező elv érvényesül, a kormányhivatali szervezetrendszerbe a természetvédelemnél lényegesen korábban betagozódó erdészeti hatóságnak azonban a változások keretei között továbbra is sikerült megtartania az egykori erdőfelügyelőségi illetékességi területi rendszert 10 területi hatósággal.

Az állami természetvédelem szervezete a Földművelésügyi Minisztérium (FM) igazgatási ágazatához, a miniszter irányítása alá tartozik. A minisztérium szervezetében a miniszter által átruházott hatáskörben a környezetügyért felelős helyettes államtitkár jár el úgy, hogy  az állami földekért felelős helyettes államtitkár által irányított Földvagyon-gazdálkodási Főosztály földvagyon-gazdálkodás tekintetében működik közre, az Erdészeti és Vadgazdálkodási Főosztály pedig szakmai felügyelet körébe tartozó ügyekben felelős.

A természetvédelmi hatósági és igazgatási feladatokat ellátó szerveket és hatáskörüket a környezetvédelmi és természetvédelmi hatósági és igazgatási feladatokat ellátó szervek kijelöléséről szóló 71/2015. (III. 30.) Korm. rendelet tartalmazza, illetve szabályozza.

A természetvédelem állami területi szervei a korábbi környezetvédelmi és természetvédelmi felügyelőségek után 2015. április 1-től a területi környezetvédelmi és természetvédelmi hatóságként és szakhatóságként működő 11 megyei kormányhivatal, valamint változatlanul a 10 nemzeti park igazgatóság. A hatóságok illetékességi területét és az igazgatóságok működési területét szintén a 71/2015. (III. 30.) Korm. rendelet tartalmazza.

a) Az Országos Környezetvédelmi és Természetvédelmi Főfelügyelőség (OKTF) a környezetvédelemért felelős miniszter irányítása alá tartozó központi hivatal az egész országra kiterjedő illetékességgel, kormányrendelet eltérő rendelkezéseinek kivételével másodfokú hatóság.

Az elsőfokú területi környezetvédelmi és természetvédelmi hatóságként eljáró megyei kormányhivatalok és illetékességi területeik a következők:

1. Győr-Moson-Sopron Megyei Kormányhivatal:
   illetékességi területe Győr-Moson-Sopron megye és Komárom-Esztergom megye;
2. Vas Megyei Kormányhivatal:
   illetékességi területe Vas megye és Zala megye;
3. Fejér Megyei Kormányhivatal:
   illetékességi területe Fejér megye, Tolna megye és Veszprém megye, természetvédelmi hatáskörben terület alapján meghatározott különös illetékességgel is rendelkezik;
4. Baranya Megyei Kormányhivatal:
   illetékességi területe Baranya megye és Somogy megye;
5. Pest Megyei Kormányhivatal:
   illetékességi területe Pest megye, Budapest és Nógrád megye, természetvédelmi hatáskörben terület alapján és ügytípus alapján meghatározott különös illetékességgel is rendelkezik;
6. Hajdú-Bihar Megyei Kormányhivatal:
   illetékességi területe Hajdú-Bihar megye;
7. Békés Megyei Kormányhivatal:
   illetékességi területe Békés megye;
8. Szabolcs-Szatmár-Bereg Megyei Kormányhivatal:
   illetékességi területe Szabolcs-Szatmár-Bereg megye;
9. Borsod-Abaúj-Zemplén Megyei Kormányhivatal:
   illetékességi területe Borsod-Abaúj-Zemplén megye és Heves megye, természetvédelmi hatáskörben terület alapján meghatározott különös illetékességgel is rendelkezik;
10. Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Kormányhivatal:
    illetékességi területe Jász-Nagykun-Szolnok megye;
11. Csongrád Megyei Kormányhivatal:
    illetékességi területe Csongrád megye és Bács-Kiskun megye.

tv-i hatóságok-ill.jpg

b) A nemzeti park igazgatóság szervezetrendszere a védett természeti értékek, valamint a védett természeti és a Natura 2000 területek természetvédelmi kezeléséért felelős, vagyonkezelési feladatokat lát el, és Természetvédelmi Őrszolgálatot működtet. A nemzeti park igazgatóságok a következők:

1. Aggteleki Nemzeti Park Igazgatóság, Jósvafő;
2. Balaton-felvidéki Nemzeti Park Igazgatóság, Csopak;
3. Bükki Nemzeti Park Igazgatóság, Eger;
4. Duna-Dráva Nemzeti Park Igazgatóság, Pécs;
5. Duna-Ipoly Nemzeti Park Igazgatóság, Esztergom;
6. Fertő-Hanság Nemzeti Park Igazgatóság, Sarród;
7. Hortobágyi Nemzeti Park Igazgatóság, Debrecen;
8. Kiskunsági Nemzeti Park Igazgatóság, Kecskemét;
9. Körös-Maros Nemzeti Park Igazgatóság, Szarvas;
10. Őrségi Nemzeti Park Igazgatóság, Őriszentpéter.

np-mukodesi.jpg

© Dr. Temesi Géza

VÉDETT TERMÉSZETI ÉRTÉKEK

A természet védelméről szóló 1996. évi LIII. törvény (Tvt.) 4. § a) pontja határozza meg a természeti érték, a 4. § e) pont pedig a védett természeti érték fogalmát.

A 4. § e) pont szerint védett természeti érték (természetvédelmi érték) a Tvt. vagy más jogszabály által védetté, fokozottan védetté nyilvánított – kiemelt természetvédelmi oltalomban részesülő – élő szervezet egyede, fejlődési alakja, szakasza, annak származéka, illetőleg az élő szervezetek életközösségei, továbbá barlang, ásvány, ásványtársulás, ősmaradvány.

A természeti értéket védetté vagy fokozottan védetté miniszteri rendelet nyilvánítja (a védett természeti érték mindig országos jelentőségű). Fokozottan védetté nyilvánításra akkor van szükség, ha a védett természeti érték védelme csak különleges intézkedésekkel biztosítható [Tvt. 23. § (5)].

A védett természeti értékek a következők:

–      védett növényfajok;
–      védett gombafajok;
–      védett zuzmók;
–      védett állatfajok;
–      barlangok;
–      védett ásványok, védett ősmaradványok.

A Tvt. 23. § (2) bekezdése alapján a természeti értékek közül valamennyi barlang a törvény erejénél fogva védelem alatt áll, azaz „ ex lege ” védett.

A védett és a fokozottan védett természeti értékeket a természet védelméről szóló 1996. évi LIII. törvény III. Része; a védett és a fokozottan védett növény- és állatfajokról, a fokozottan védett barlangok köréről, valamint az Európai Közösségben természetvédelmi szempontból jelentős növény- és állatfajok közzétételéről szóló 13/2001. (V. 9.) KöM rendelet 1., 2., 5., 6. és 9. számú mellékletei; továbbá a védett ásványok és ásványtársulások köréről és pénzben kifejezett értékéről szóló 21/2007. (VI. 20.) KvVM rendelet állapítják meg.

A védett növényfajok egyedeinek pénzben kifejezett értéke:

5.000 – 50.000 Ft/egyed.

A fokozottan védett növényfajok egyedeinek pénzben kifejezett értéke:

100.000 Ft – 250.000 Ft/egyed.

A védett állatfajok egyedeinek pénzben kifejezett értéke:

2.000 – 50.000 Ft/egyed.

A fokozottan védett állatfajok egyedeinek pénzben kifejezett értéke:

100.000 – 1.000.000 Ft/egyed.

1.000.000 Ft/egyed pénzben kifejezett értékű fokozottan védett állatfaj például a túzok, a kerecsensólyom, a parlagi sas, a rétisas, a kígyászölyv, a széki lile, a csíkosfejű nádiposzáta, a csíkos szöcskeegér, a parlagi vipera stb.

Megjegyzés: a jogszabályokban alkalmazott „pénzben kifejezett érték” vagy „természetvédelmi érték” helyett gyakran használják a korábban alkalmazott „eszmei érték” kifejezést, ami ma már jogszerűtlen, és szakszerűtlen is.

2019. évi adatok alapján összesen 58 gombafaj és 17 zuzmófaj védett. A védett növényfajok száma 733, ebből fokozottan védett 87 faj, a védett állatfajok száma 1178, ebből fokozottan védett 185 faj. Az állatfajok közül a védett madárfajok száma 359, ebből fokozottan védett 95 faj, a védett emlősök száma 58, ebből fokozottan védett 18 faj, a védett halfajok száma pedig 31, ebből fokozottan védett 7 faj. A védett hangyabolyok száma 6. 4160 barlangunk van (ex lege védettek), melyek közül 145 barlang fokozottan védett. 12 védett ásvány van.

A hazai védett és fokozottan védett fajok mellett vannak európai közösségi védelem alatt álló fajok is a következő kategóriákkal:
a) az Európai Közösségben természetvédelmi szempontból jelentős fajok,
b) közösségi jelentőségű és kiemelt közösségi jelentőségű fajok.

ad a)
A 13/2001. (V. 9.) KöM rendelet tartalmazza a védett és a fokozottan védett növény- és állatfajok mellett a 7. és a 8. számú mellékletben a hazai védett és fokozottan védett növény- és állatfajok között nem szereplő, az Európai Közösségben természetvédelmi szempontból jelentős növény- és állatfajokat. Ezen növényfajok száma 577, egyedeik pénzben kifejezett értéke 10.000 Ft., az állatfajok száma 698, egyedeik pénzben kifejezett értéke 25.000 Ft.

Az „Európai Közösségben természetvédelmi szempontból jelentős növény- és állatfaj” kategória az EU élőhelyvédelmi irányelv és madárvédelmi irányelv által biztosított egyedi szintű védelmet valósítja meg azokra a fajokra, amelyek szerepelnek az élőhelyvédelmi irányelv IV. és V. mellékletében, illetve őshonosnak számítanak a madárvédelmi irányelv alapján, de nem védettek, nem fokozottan védettek, nem vadászhatóak, nem halászhatóak a hazai jogszabályok alapján. Ez utóbbiak védelmét ugyanis az adott jogszabályok (Tvt., 13/2001. KöM rendelet, Vtv., Hhvtv. és végrehajtási rendeleteik) rendezik.

ad b)
Másik hasonló hangzású, de más kategória a közösségi jelentőségű és a kiemelt közösségi jelentőségű fajok. Ezek a fajok azok, amelyekre Natura 2000 területeket kell kijelölni, ezért lásd még: a védett területek menüpont, Natura 2000 területek.

A közösségi jelentőségű és a kiemelt közösségi jelentőségű fajokat az európai közösségi jelentőségű természetvédelmi rendeltetésű területekről szóló 275/2004. (X. 8.) Korm. rendelet 1. A), 2. A), 2. B), 3. A) és 3. B) mellékletei tartalmazzák. Ezeken a listákon szerepel minden faj, amely az EU irányelvek alapján Natura 2000 jelölő faj lehet az Európai Unióban. Jelentős részük nem él nálunk, de nehéz volna meghatározni, hogy minek van potenciális esélye arra, hogy egyszer majd jelentős állománnyal megjelenik hazánkban. Ezen fajok közül kerülnek ki tehát a hazai Natura 2000 területek jelölő fajai. A jelölő fajok azok, amelyek a közösségi jelentőségű fajok közül országunkban jelenleg jelentős állománnyal fordulnak elő, és amelyek, valamint a jelölő élőhelytípusok alapján kerültek kijelölésre Natura 2000 területeink. A jelölő növényfajaink száma 37, a jelölő állatfajainké pedig 205 (ebből 101 madárfaj).

© Dr. Temesi Géza

VÉDETT TERMÉSZETI TERÜLETEK

A természet védelméről szóló 1996. évi LIII. törvény (Tvt.) 4. § b), c) és d) pontjai szerint természeti terület valamennyi olyan földterület, melyet elsősorban természetes vagy természetközeli állapotok jellemeznek.

Természetes állapotú az az élőhely, táj, életközösség, melynek keletkezésében az ember egyáltalán nem, vagy – helyreállításuk kivételével – alig meghatározó módon játszott szerepet, ezért a benne végbemenő folyamatokat többségében az önszabályozás jellemzi.

Temészetközeli állapotú pedig az az élőhely, táj, életközösség, amelynek kialakulására az ember csekély mértékben hatott (természeteshez hasonlító körülményeket teremtve), de a benne lejátszódó folyamatokat többségükben az önszabályozás jellemzi, és közvetlen emberi beavatkozás nélkül is fennmaradnak.

A természeti területek kiemelt oltalma törvény erejénél fogva (ex lege), vagy egyedi jogszabállyal történő védetté nyilvánítással jön létre.

A Tvt. vagy más jogszabály (miniszteri rendelet, önkormányzati rendelet által védetté vagy fokozottan védetté nyilvánított (tehát kiemelt természetvédelmi oltalomban részesülő) földterület a védett természeti terület.

A védett természeti területek alapkategóriái a nemzeti park (NP), a tájvédelmi körzet (TK), a természetvédelmi terület (TT) és a természeti emlék (TE).

A gyűjtőfogalom a védett természeti terület, nem pedig a természetvédelmi terület, ahogy azt helytelenül gyakorta említik. A természetvédelmi terület ugyanis (amint itt is látható) a védett természeti területeknek csupán az egyik kategóriája.

A védett természeti terület lehet országos jelentőségű  vagy helyi jelentőségű, az országos jelentőségű védett természeti terület pedig védett vagy fokozottan védett.

A nemzeti park és a tájvédelmi körzet mindig országos jelentőségű, míg a természetvédelmi terület és a természeti emlék lehet országos vagy helyi jelentőségű.

Járulékos védett természeti területi kategóriák az erdőrezervátum, a bioszféra rezervátum és a tudományos rezervátum.

Nemzetközi minősítésű területek a nemzetközi jelentőségű vizes élőhelyek (Ramsari területek), az Európa Diplomás területek, a Bioszféra rezervátumok, a Geoparkok, a Világörökségi területek és a Csillagoségbolt parkok. Nemzetközi (közösségi) jelentőségű kategória az Európai Unió által létrehozott Natura 2000 területek illetve hálózat.

Speciális kategória a natúrpark.

Lássuk ezek után a törvényi meghatározásokat, fogalmakat [1996. évi LIII. törvény a természet védelméről (Tvt.)]!

Törvényi meghatározások

A nemzeti park (NP) az ország jellegzetes, természeti adottságaiban lényegesen meg nem változtatott, olyan nagyobb kiterjedésű területe, melynek elsődleges rendeltetése a különleges jelentőségű, természetes növény- és állattani, földtani, víztani, tájképi és kultúrtörténeti értékek védelme, a biológiai sokféleség és természeti rendszerek zavartalan működésének fenntartása, az oktatás, a tudományos kutatás és a felüdülés elősegítése [Tvt. 28. § (2)].

A tájvédelmi körzet (TK) az ország jellegzetes természeti, tájképi adottságokban gazdag nagyobb, általában összefüggő területe, tájrészlete, ahol az ember és természet kölcsönhatása esztétikai, kulturális és természeti szempontból jól megkülönböztethető jelleget alakított ki, és elsődleges rendeltetése a tájképi és a természeti értékek megőrzése [Tvt. 28. § (3)].

A természetvédelmi terület (TT) az ország jellegzetes és különleges természeti értékekben gazdag, kisebb összefüggő területe, amelynek elsődleges rendeltetése egy vagy több természeti érték, illetve ezek összefüggő rendszerének a védelme. Az ex lege védett láp, szikes tó természetvédelmi területnek minősül [Tvt. 28. § (4)].

A természeti emlék (TE) valamely különlegesen jelentős egyedi természeti érték, képződmény és annak védelmét szolgáló terület. Az ex lege védett forrás, víznyelő, kunhalom, földvár természeti emléknek minősül [Tvt. 28. § (5)].

Nem tartoznak ugyan a védett természeti területek jogszabályi fogalomkörébe a Natura 2000 területek, azonban mint közösségi jelentőségű természetvédelmi rendeltetésű területek állnak természetvédelmi oltalom alatt (lásd még a következő írást). 

A Natura 2000 terület európai közösségi jelentőségű természetvédelmi rendeltetésű terület: külön jogszabályban meghatározott különleges madárvédelmi terület, különleges természetmegőrzési, valamint kiemelt jelentőségű természetmegőrzési terület [Tvt. 4. § h)]. A Natura 2000 területeket a Kormány jelöli ki és teszi közzé [Tvt. 41/A. §].

A Tvt. 26. § (1) és 41. § (1) bekezdése alapján a védett természeti területeket és a Natura 2000 területeket a természetvédelmi hatóságnak a természetvédelmi kezelő útján táblával kell megjelölnie. A törvényben előírt és szabványban foglalt természetvédelmi hatósági táblák a fenti ábrákon, a területek elhelyezkedése pedig az alábbi országtérképen láthatók.

A fogalmak után ismerjünk meg néhány 2019 évi adatot!

Védett természeti területi főbb adatok

Országunkban 10 nemzeti park van, összes területük 481 ezer hektár (az ország területének 5%-a).

A tájvédelmi körzetek száma 39, összes területük 337 ezer hektár.

Az egyedi jogszabállyal védett országos jelentőségű természetvédelmi területek száma 172, amelyek összes területe 31 ezer hektár, de ex lege természetvédelmi terület minden nemzeti parkon, tájvédelmi körzeten és egyedi jogszabállyal védetté nyilvánított természetvédelmi területen kívüli láp és szikes tó is.

Egyedi jogszabállyal védetté nyilvánított országos jelentőségű természeti emlék két és fél évtizeden keresztül 1 volt, 2019-ben számuk 90, de ex lege természeti emlék minden NP-on, TK-en vagy TT-en kívüli forrás (5 l/perc vízhozam felett), víznyelő, kunhalom és földvár is.

Az egyedi jogszabállyal védetté nyilvánított országos jelentőségű védett természeti területek (NP, TK, TT, TE) összes száma így 311, kiterjedésük összesítve közel 849 ezer hektár (ami kerekítve az ország területének 9 %-a), amelyből fokozottan védett 127 ezer hektár.

A helyi jelentőségű védett természeti területek (TT, TE) száma 1806, a TT-k összesített kiterjedése 42 ezer hektár.

Hazánk egyedi jogszabállyal védett természeti területei így mindösszesen közel 891 ezer hektárt tesznek ki, ami az ország területének 9,6 %-a.

Ex lege védett természetvédelmi területnek (TT) minősül a védett természeti területen kívüli láp és szikes tó, ex lege védett természeti emléknek (TE) pedig a védett természeti területen kívüli 5 l/perc vízhozam feletti forrás, a víznyelő, a kunhalom és a földvár. Ezek száma a következő: 1193 láp, 397 szikes tó, 1547 kunhalom, 340 földvár, 2677 forrás és 431 víznyelő.

A Natura 2000 területek országos összes kiterjedése közel 2 millió hektár, ez az ország területének több mint 21 %-a.

Az országos jelentőségű védett természeti területek és a Natura 2000 területek között azonban jelentős átfedések vannak. A védett természeti területek több mint 90 %-a egyben Natura 2000 terület, míg a Natura 2000 területek közel 40 %-a védett természeti terület.

A járulékos, a speciális és a nemzetközi minősítésű természeti illetve védett természeti területi kategóriákat illetően az országban 63 erdőrezervátum, 6 bioszféra-rezervátum, 29 Ramsari terület, 3 Európa diplomás terület, 1 világörökségi természeti terület, 5 világörökségi kultúrtáj, 2 csillagoségbolt-park, 15 natúrpark és 2 geopark van.

Az alábbi didaktikai ábra a védett természeti területi alapkategóriákat szemlélteti (szerk.: Temesi G.).

     © Dr. Temesi Géza

NATURA 2000 TERÜLETEK

A Natura 2000 területek európai ökológiai hálózatot képeznek az Európai Unióban. Kijelölésük azonos szempontok alapján, az ún. jelölő (közösségi jelentőségű) fajok illetve élőhelyek alapján történt a következő két EU Irányelv alapján.

Madárvédelmi területek:
– az Európai Parlament és a Tanács 2009/147/EK irányelve (2009. november 30.) a vadon élő madarak védelméről, amely a 79/409/EGK irányelv újrakodifikált változata.

Természetmegőrzési területek:
– a Tanács 92/43/EGK irányelve (1992. május 21.) a természetes élőhelyek, valamint a vadon élő állatok és növények védelméről.

A létrehozást indokolta többek között az a természetvédelmi szempont, hogy a természeti értékek megőrzését a szigetszerűen kialakított védett természeti területeken nem lehet hosszú távon biztosítani. A Natura 2000 területeken a tiltás és kötelezés helyett a korlátozás és a támogatás gyakorlata érvényesül, a Natura 2000 fenntartási tervek alapvetően szempontokat, irányelveket, ajánlásokat, vállalt gazdálkodási előírásokat tartalmaznak.

A magyarországi összesen 525 kijelölt Natura 2000 területből a különleges madárvédelmi területek száma 56, a természetmegőrzési területek száma 479, tíz terület kettős területtípus. A mindösszesen közel 2 millió hektárnyi Natura 2000 területeinknek 42 %-a erdő (a többi rét, legelő, vizes élőhely, szántó és más terület), 39 %-a pedig egyben országos jelentőségű védett természeti terület.

A Natura 2000 területek fenti európai uniós természetvédelmi irányelvek alapján meghatározott területtípusait a hazai jelölő fajok számával az alábbi ábra szemlélteti (szerk.: Temesi G.).

A Natura 2000 területek jelölő fajai a közösségi jelentőségű és a kiemelt közösségi jelentőségű fajok (a továbbiakban együtt közösségi jelentőségű fajok) közül kerülnek ki. A közösségi jelentőségű fajokat az európai közösségi jelentőségű természetvédelmi rendeltetésű területekről szóló 275/2004. (X. 8.) Korm. rendelet 1. A), 2. A), 2. B), 3. A) és 3. B) mellékletei tartalmazzák. A jelölő fajok azok, amelyek a közösségi jelentőségű fajok közül hazánkban jelentős állománnyal fordulnak elő, és amelyek, illetve a jelölő élőhelytípusok alapján kerültek kijelölésre Natura 2000 területeink.

A Natura 2000 területek témakörében jelent meg 2014 áprilisában a „Natura 2000 fajok és élőhelyek Magyarországon” című természetvédelmi szakkönyv, több mint száz szerzőtől, Haraszthy László szerkesztésében, közel 1000 oldal terjedelemben.

Kérünk minden gazdálkodót, vagyonkezelőt, területtulajdonost, állampolgárt a Natura 2000 területek és természeti értékeik védelmére, megóvására nem csak az országos jelentőségű védett természeti területeken lévő közel 800 ezer hektáron, hanem az azokon kívüli összesen 1,2 millió hektárt kitevő további Natura 2000 területeken egyaránt.                                                           

© Dr. Temesi Géza

A TERÜLETI TERMÉSZETVÉDELMI OLTALOM  

A természetvédelem területi vonatkozásban általános védelmet és kiemelt oltalmat jelenthet. A kiemelt természetvédelmi oltalom nem csak a védett természeti területekre irányul, hanem a közösségi jelentőségű Natura 2000 területeket is ebben a körben kell tárgyalni függetlenül attól, hogy védelmük a hatályos vonatkozó hazai jogszabályok alapján alacsonyabb szintű. Példaként említhető erre, hogy amíg a védett természeti területen levő erdő „védelmi elsődleges rendeltetésű” és további rendeltetésként gazdasági rendeltetések nem adhatók meg, addig a nem védett természeti területen kijelölt Natura 2000 területek esetében elsődleges vagy további rendeltetésként szerepelhet a „Natura 2000” rendeltetés. Hasonlóan példa – művelési ágtól függetlenül -, hogy amíg a védett természeti területek természetvédelmi kezelési terve kötelező erejű, addig a Natura 2000 területek fenntartási terve csupán ajánlásokat tartalmaz.

A területi természetvédelmi oltalom esetében jellemzőnek mondható a kettős vagy többes védelem. Tipikus példa erre, hogy a Natura 2000 területek kerekítve 40 %-a védett természeti terület, a védett természeti területek 90 %-a pedig egyben Natura 2000 terület is.

Ugyancsak példaként szolgálhatnak a kettős védelemre a járulékos védett természeti területi kategóriák, pl. az erdőrezervátum, amely a védett természeti területté nyilvánítást követő másodlagosan alkalmazott területi védelmi kategória ex lege fokozottan védett magterülettel.

Szintén itt kell említeni az országos jelentőségű védett természeti területtel átfedésben levő nemzetközi minősítésű területi kategóriákat. Ilyen kategória a nemzetközi jelentőségű vizes élőhely (a Ramsari terület), az Európa Diplomás terület, a Bioszféra rezervátum (melynek magterülete ex lege fokozottan védett), a Világörökség terület (Világörökség természeti és kultúrtáj terület), a Geopark és a Csillagoségbolt park.

A kettős vagy többes védelemnek megfelelő természetvédelmi kezelés erősíti az adott terület természetvédelmét.

Megjegyzés
Fajok vonatkozásában is megemlíthető a kettős védelem, a fajvédelmet ugyanis növények esetében megalapozza, erősíti a területi védelem, állatfajok és növényfajok esetében pedig egyaránt erősíti – a területi védelmen belül, vagy nem védett természeti területen – a szűkebb élőhely védelme.

TERMÉSZET – ORSZÁGOS TERÜLETI ARÁNYOK

Védett és nem védett természeti környezetünk relatív nagyságrendjének jellemzésére jól alkalmasak a %-ban kifejezett területi arányok, melyek kerekített számokkal a következők.

Magyarország területének 10 %-a védett természeti terület, 21 %-a Natura 2000 terület, és – a védett természeti illetve a Natura 2000 területek átfedései eredményeképpen – összesen 23 %-a áll természetvédelmi oltalom alatt. A védett természeti területek 91 %-a ugyanis egyúttal Natura 2000 terület is, illetve a Natura 2000 területek 39 %-a egyben védett természeti terület.

Az ország területének 21 %-a erdőterület (= erdősültség), ~ 88 %-a vadászterület és közel 2 %-a halgazdálkodási vízterület.

Természetvédelmi szempontból – mint a természeti környezet részét képező ökoszisztéma (életközösség és élőhely) – meghatározóak az erdők. A védett természeti területek 47 %-a, a Natura 2000 területeknek pedig 39 %-a erdő. A többi természetvédelmi oltalom alatt álló terület különböző más művelési ágakba (rét, legelő, szántó, kivett, nádas stb.) tartozik.

Az ország erdőterületének 22 %-a védett természeti terület, 40 %-a Natura 2000 terület. A 22 % védett erdőterületből 2 % Natura 2000 területek nélküli védett természeti terület. A 40 % Natura 2000 területből 20 % egyben védett természeti terület is, 20 % pedig védett természeti területen kívüli Natura 2000 terület.

Az országos összes vadászterület mintegy 25 %-a védett természeti illetve Natura 2000 terület, gyakorlatilag minden természetvédelmi oltalom alatt álló terület – a vadászterületnek nem minősülhető területek kivételével – egyben vadászterület. 

Forrás: http://www.termeszetor.hu (2018)

Lássunk végül egy összefoglaló ábrát a természetvédelmi oltalom alatt álló (védett természeti és Natura 2000) területek kategóriáiról, szemléltetve a területi átfedéseket is. 

© Dr. Temesi Géza